Középkori üzenet

A regénynek nemcsak ezer oldala, de ezer olvasata is van. A fordulatos történeten kívül sok mindenről szól, legfőképpen az európai értékrend létrejöttéről. Küzdelemről a nem Istentől, hanem a kapzsi, előmenetelük érdekében sokszor rettenetes bűnöktől sem visszariadó, de Istennel takaródzó világi és egyházi személyektől eredő dogmák és a gazdasági racionalitáson alapuló, ugyanakkor az őszinte hitet sem nélkülöző és annak erkölcsi alapjaira épülő új gondolatok közt, amelyek a mai Európa egyik megkérdőjelezhetetlen alapértékét, az emberek közötti egyenlőséget és szabadságot eredményezték. Ugyanakkor érzékletesen kirajzolódik, hogy az egyenlőség nem egyformaságot jelent, hanem mindenkinek a saját élethelyzetéhez illeszkedő egyenlő jogokat. És egyenlő kötelességeket, amelyeknek a tízparancsolat az alapja, akár istenhívő valaki, akár nem, akár tetszik neki, akár nem. Ez az az értékrend, amely semmilyen körülmények között nem ad mentséget, s pláne nem szólít fel gyilkosságra. Ezért is van az, hogy a mai Európában már csak egy helyen, nem véletlenül épp Fehéroroszországban van halálbüntetés. Azt gondolom, büszkék lehetünk erre az értékrendre, s a rá épülő kultúrára, akkor is, ha sok dolog nem úgy működik, ahogy kellene. Hibák, vadhajtások mindig voltak, de nem maguktól sorvadtak el, hanem a fanyalgás, közömbösség, félelem, különböző félrevezető ideológiák komfortzónájából kilépő emberek sosem veszélytelen aktivitásának köszönhetően. Azok, akik európaiként ma megvetően nyilatkoznak az európai alapértékekről, elavultnak, maradinak tartják, kifigurázzák őket, vagy más módon ellenük dolgoznak, talán elfelejtik, hogy ezek a fajta megnyilvánulások is ezeknek az értékeknek köszönhetők, akárcsak az, hogy mindezt büntetlenül tehetik. Natalia Narochnyickaja párizsi politológus nyilatkozta: „Egy »modern« kiállításon egy vizelettel teli bilibe állított keresztet láttam. Csakhogy a keresztények ezért nem ragadnak fegyvert, nem állnak bosszút, nem ölnek meg senkit, sőt egyáltalán nem képesek semmilyen adekvát választ adni ezen provokációkra. Európa teljesen »kihűlt« vallási tekintetben, magát valamiféle demokratikus civilizációnak, valamiféle posztmodern filozófiai áramlatnak tekinti, amelyben az ember semmiféle rendezőelvet nem ismer el, bármely értéket elvet, saját magának állít fel rendszereket, és nem alkalmazkodik semmilyen szabályhoz”. Az európai kultúra ma már annyira toleráns, hogy mindenkit tolerál, önmagán, saját értékein kívül.