Közbizalmatlanság

Az utóbbi három hír ráadásul egyszerre, tegnap látott napvilágot, pedig külön-külön is sok lett volna. Hogy fokozzuk a kontrasztot, ezen a héten, kedden, a Besztercebányai Kerületi Bíróság jogerősen egyévi letöltendő szabadságvesztésre ítélt egy szerencsétlent, aki nem fizetett tartásdíjat. Ez persze csúnya dolog, de józan parasztésszel az üzlettársunk megzsarolása azért némileg súlyosabb bűnnek tűnik.  A fent említett ügyek közvetlenül nem függenek össze, az utolsót leszámítva legfeljebb a szervezett bűnözői háttér köti össze őket. Meg a hazai bíróságok impotenciája.  Szlovákia már régóta hátul kullog azokban a felmérésekben, amelyek az Európai Unión belül a közintézményekbe vetett bizalmat hivatottak felmérni, s a hazai bíróságok ezek közül is a lista alján tanyáznak. Mindebből az emberek nagy többsége, aki nem kerül kapcsolatba a bírósággal, keveset tapasztal, az viszont, akit balsorsa akár polgári, akár büntetőperben odavet, hamar szembesülhet azzal, a jogérvényesítés olyan alacsony, hogy az már az előző, a jelenlegihez képest mérsékelten aktív ombudsmannak is joggal szúrt szemet. Így az Alkotmány 48. cikkelyében foglalt, a haladéktalan bírósági eljáráshoz való jog a gyakorlatban pusztán írott malaszt. Sadiki sikeresen tette meg az első lépéseket szabadulása felé, lehet, hogy Jegorov is követi majd őt. Amíg ilyen és hasonló ügyek fémjelzik a hazai „igazságszolgáltatást”, esély sincs rá, hogy a bíróságokba, illetve tágabb értelemben véve az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett közbizalom akár csak szemernyit is javuljon.