Követ egy fotel

Úgy kezdődött, hogy a nappaliban terpeszkedő hatalmas, alvásra is kiválóan alkalmas fotel leselejteződött, mivel egy újabb könyvesszekrény kiszorította a helyéről. Amúgy semmi baj vele, csak annyi, hogy nem tarthat benne az ember 150 –200 könyvet. Gondoltam, veszek egy keskenyebb fotelt a szekrény mellé. Szétnéztem a netes bútoráruházakban, és az egyik ülőalkalmatosság megtetszett. Olyannyira, hogy legalább 5 percig nézegettem. Aztán a karácsony közeledtére való tekintettel meggondoltam magam, mert hát várhat ez a vásárlás, végül is kényelmi befektetésről van szó, elvagyok nélküle még egy darabig, most inkább másra költeném a kéthetes fizetésemnek megfelelő összeget. 

De a fotel nem így gondolja. Görgetem a Facebookot, tízpercenként megjelenik. Olvasok egy cikket, ott virít a közepén. Tegnap már tizenöt százalékos kedvezménnyel megvehettem volna. Világos, hogy szeretne a nappalimba kerülni, hiába ordítom, hogy hagyjon békén, hogy jelenleg nem időszerű a biznisz. Persze tudom, hogy ezt egy adatgyűjtésre épülő reklám- algoritmus csinálja, nem maga a fotel. Figyelik, hogy mire kattintok rá, mi érdekel, melyik oldalon mennyi időt töltök, milyen zenét, filmeket, könyveket szeretek. Jobban ismerik az ízlésemet, mint a saját anyám. Egy ideig kellemes volt, hogy csak azokra a koncertekre,előadásokra, rendezvényekre hívja fel a figyelmemet a Facebook, amelyek valóban érdekelnek. Nem is olyan rég még értetlenül bámultam egyik ismerősömre, hogy miért nem tud egy bizonyos könyv megjelenéséről, hiszen „tele van vele a Facebook”. 

Most már szégyenkezem emiatt, hiszen azóta sok mindent olvastam arról, hogyan működnek az informatikusok által fejlesztett algoritmusok, amelyek naponta elénk rakják a „lájkolni valót”. A program szelektálja a célközönséget. Ha valaha írtunk egy posztot a Facebookra, vagy hozzászóltunk egy témához, azt megjegyzi a rendszer. Tudják, mi iránt érdeklődünk. A nagy keresők és szociális hálók töménytelen adattal rendelkeznek rólunk. Az adatgyűjtés célja nem a megfigyelés, hanem hogy minél hatékonyabb „reklám-robotokat” fejlesszenek ki. Ezek a programok automatikusan gyűjtenek, elemeznek milliónyi személyes adatot, amelyek alapján egyre pontosabban próbálják belőni, mi az, amit ha napjában többször megmutatnak nekünk, biztosan megvásároljuk. Ez a bizonyos fotel csak a „jéghegy csúcsa”. De most már juszt sem kell. Karácsony után sem.