Kotleba, a tinik sztárja

Marian Kotleba a „cigány paraziták”, a „cionista lobbi” és a „magyar soviniszták” elleni gyűlöletkeltéssel robbant be a köztudatba. Aztán az antiszemitizmus és a hungarofóbia helyét a menekültekkel szembeni uszítás és a „nyakkendős bűnözőkkel” való leszámolás retorikája vette át. A migránskérdés radikális kezelésében Kotlebáék készséges partnerekre találtak magyarországi szélsőjobbos körökben, egyfajta határon átívelő neonáci együttműködés alapjait vetve meg a xenofóbia, az EU- és USA-ellenesség, valamint az Oroszország felé nyitás mentén. A szlovák nacionalizmust korábban olyannyira meghatározó magyargyűlöletet most szinte teljesen háttérbe szorította a „közös ellenséggel” szembeni fellépés. Nem csoda hát, hogy Kotleba, akárcsak a megyei választásokon, most is begyűjtött jó pár magyar szavazatot, sőt egy magyar képviselőjelölt is lobbizott neki. 

A Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) riasztó sikerét paradox módon részben az egyik fő ellenfél, a Smer alapozta meg a migráns- és EU-ellenes, nacionalista ösztönökre építő hangulatkeltéssel. Talán még ennél is erősebb motiváló tényező azonban a „standard” politikai pártokból való általános kiábrándulás. Az elmúlt 25 évben a legégetőbb problémákra sem sikerült kielégítő megoldásokat találni, legyen az az oktatás és az egészségügy siralmas állapota, az egész politikai spektrumot behálózó korrupció, vagy éppen a romakérdés, s úgy tűnik, elfogyott az emberek türelme. A „nyakkendős bűnözők” helyett egyre többen egy Ficónál is erősebb embert akarnak látni a hatalomban, aki gyors, radikális megoldásokat kínál. Közben persze megfeledkeznek róla, hogy Kotleba megyefőnökké választása óta saját kft.-t kreált Besztercebánya megyéből. Az így szerzett anyagi forrásokat ugyanakkor valószínűleg radikális céljai megvalósítására szándékozik felhasználni, a „hagyományos” politikusoknál kevésbé motiválja a személyes gyarapodás. 

Van még egy nagyon fontos tényező, ami felett nem szabad elsiklani, ha Kotleba sikerét elemezzük. Az elsőválasztók körében tarolt az ĽSNS – a 18 és 21 év közötti korosztály csaknem 23 százaléka, vagyis majdnem negyede választotta Kotlebáékat. Ami nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, milyen alternatívát képesek nyújtani a szlovákiai iskolák az interneten szocializálódó, és (dez)információikat elsősorban onnan merítő fiataloknak. A helyzet az, hogy gyakorlatilag semmilyet. Az olyan másodrangúnak ítélt tantárgyak, mint a történelem vagy a politológia, hatékony oktatását gyakorlatilag ellehetetlenítették az óraszámok radikális csökkentésével. A tizenévesek politikai vilagképét tehát óhatatlanul a másodlagos forrásokból begyűjtött információk alakítják, melyek jó része demagóg, vagy uszító propaganda, csak hát a kritikus gondolkodásra való nevelés híján ezt csupán töredékük képes felismerni és kiszűrni. És még örülhetünk, ha a tanárok nem éppen erre a propagandára erősítenek rá, a diákokat radikális eszméik céltábláinak tekintve. Ahogy tette ezt Kotleba is annak idején, amikor még nem a parlamentben, hanem a katedra mögött „osztotta az észt”, és toborozta híveit. Meg is lett az eredménye.