Kötéltáncos Aida-show Szentmargitbányán

Néha feltárulnak olyan csodálatos helyekre nyíló ajtók, amelyekhez másoknak van kulcsuk, de magunk, valószínűleg már a költségek okán sem „másoltatnánk” belőlük.  Számunkra ilyen volt anno a Salzburgi Ünnepi Játékok, ahová hosszú időn át kaptunk meghívást. És ilyen az utóbbi három évben a Szentmargitbányai Kőfejtő színpada is, ahová három éve térhetünk vissza nyaranta a nyilvános főpróbára. Egy volt munkatárs jóvoltából, aki évről-évre statisztaszerepet vállal a látványos produkciókban. Bár elsodort az élet, nem feledkezett meg rólunk, és rendszeresen megajándékoz jegyekkel. Így láthattuk a Nabuccot, a Carment és a napokban az Aidát. A produkció ugyanis lehetővé teszi mindazoknak, akik valamilyen módon szerepet vállalnak az előadásban, legyenek statiszták, vagy éppen díszletépítők, hogy jegyeket igényeljenek. Mivel sok statiszta és bedolgozó magyar, ezért a nyilvános főpróba napján magyar szóval telik meg a szentmargitbányai szabadtéri színpad. Köszönet érte a produkciónak és a fellépőknek. Sok ezer néző nevében mondhatom ezt. 

A hozzátartozók pedig gyakran nem is az előadás minőségét figyelik, nem a híres duettekben merülnek el, hanem azt lesik, éppen melyik jelmez alatt lehet a hozzájuk közel álló fellépő. Az előadás így is óhatatlanul megérint mégis minden nézőt, a főpróba közönsége örök emlékekkel térhet haza a Fertő tó mentéről, Ausztriából.

Az Aida sikerén négyszázan dolgoznak estéről-estére Szentmargitbányán az idei nyáron. A premiert szerdán tartották. A monumentális díszlet harmonikusan illeszkedik a kőfejtőbe, az énekesek, a táncosok pedig mind-mind a világ élvonalába tartoznak. A jelmezek pazarok. Nem is igazán operát látunk, hanem egy nagyszabású show-t, ami minden elemében fenomenális. Érdemes megnézni. De ezen túl is olyan egyedi aurája van Szentmargitbányának, ami semmihez sem hasonlítható. Lenyűgöző például, hogy a pár tucatnyi, a nézőtér fölött köröző, a kőfejtőben őshonos sarlósfecske csivitelése hangerőben fel tudja venni a versenyt a nagy profizmussal kihangosított produkcióval. Hogyan lehet ezekben az apró kis madarakban akkora tüdő, mint a világsztár tenoristákban vagy szopránokban? Aztán ott vannak a parkoló füves területét is ellepő ürgék, akikre féltő gonddal figyelnek a házigazdák. Nemhiába Esterházy érdekeltség, ugyanezt tapasztalhatjuk például a Schlosshofban is. Vagyis már a természeti környezet teljesen egyedi keretet ad a produkciónak. 

Amit mégis leginkább magunkkal vittünk a darabból, az az utolsó kép a negyedik felvonásból. Az Aida a halhatatlan szerelem himnusza. Egy egyiptomi hadvezér, Ramadesz, a fáraó lánya, Amneris és egy etióp rabnő, Aida küzd a boldogságáért, és mindezt Verdi gyönyörű zenéje meséli el nekünk. Az addig győzedelmes hadvezért, Radameszt halálra ítélik, amiért szerelme, Aida kedvéért elárulta hazáját. Élve falazzák be az Ízisz-oltár alatti sziklasírba. Aida elrejtőzik a kriptában, hogy együtt haljon meg kedvesével. A fáraó lánya pedig, aki szintén szerelmes a hadvezérbe, a kripta felett sír és imádkozik. 

A zene, az operaénekesek teljesítménye, a díszlet, a megvilágítás, a koreográfia, a fények és az egész előadás alatt jelenlévő tűz- és vízjáték lenyűgöző. És akkor megjelenik a magasban egy kötéltáncos, aki a színpad, a díszletek fölött, sok emelet magasságban kihúzott, több száz méternyi drótkötélen sétál végig. Nem trükk, maga a valóság, veszélyes mutatvány. A kötéltáncos egy szimbólumot testesít meg, egy metafora: a halál angyalaként a szerelmesek lelkét viszi át a túlvilágra. Neki sikerül, célba ér. (Kicsit meg is ijedtem, mert amikor fotózni próbáltam, az ügyetlenkedésem miatt bekapcsolt a telefon vakuja. Jézusom, nehogy miattam zuhanjon le!…)

Mindenesetre nekünk, földi halandóknak, akik arra kárhoztattunk, hogy a ránk kirótt, ingatag kötélen végig egyensúlyozzuk botcsinálta kötéltáncosként az egész életünket, nem adatik meg a születésünk jogán a katarzis.  A mi sorsunk az, hogy előbb-utóbb a mélybe hulljunk erről a kötélről. Az élethez alapból nem jár sem védőháló, sem biztosítókötél. Talán a szerelem lehet az, ami valóban átvihet minket a túlsó partra. Verdinek és a szentmargitbányai színpad Aida produkciójának köszönhetően még el is hihetjük ezt. Három órán át tart a nagy varázslat. 

Az Aidát július 10. és augusztus 24. között tekintheti meg a közönség Szentmargitbányán. Verdi mesterművét legutoljára 2014-ben láthatták ezen a színpadon a nézők, és az új rendezés a Kőfejtő 25. produkciója.