Köszönjük, Mr. Obama

A politikai elemzők történelmi jelentőségűnek nevezték Barack Obama győzelmét, mert minden idők legfiatalabb elnökeként kerül a Fehér Házba.

Van azonban más érdeme is: a választók részvételi aránya talán soha nem tapasztalt magasságba szökött, nagy számban szavaztak a nők és a fiatalok, a kreolok és az afroamerikaiak. A múltban épp e csoportok maradtak távol a szavazóurnáktól, mert az elnökjelöltekben nem láttak garanciát jogaik képviseletére. Mostantól másképp tekintenek hazájukra, másképp érzik magukat. Obama ugyanis valóra váltotta Martin Luther King álmát, és áttörve az elnöki politika bőrszín szerinti korlátait bebizonyította: az Egyesült Államokban semmi sem lehetetlen. Nagy bátorság kellett ehhez, hiszen politikai elemzők és kommentátorok még az utolsó napokban is a rejtett rasszizmus megnyilvánulásától tartottak. Attól, hogy a szavazófülke magányában az amerikai választó mást gondol, mint amit a kampánygyűlésen mond. Milyen nagyot tévedtek!

Az amerikai választó - talán még John, a vízvezeték-szerelő is, akit az átlagember prototípusaként emlegettek és mutogattak - elfogadta a másságot. Mert Barack Obamát nemcsak az előbb felsorolt csoportok - fiatalok, nők, kreolok, afroamerikaiak - segítették győzelemhez, hanem természetesen a különböző korosztályba és társadalmi réteghez tartozó fehérek is. A demokratikusan gondolkodó szavazók, akiknek nem a bőrszín számít, hanem az ember. Arra a politikusra adták voksukat, akire rá merik bízni az országot, akit afroamerikai származása ellenére is tisztelnek és becsülnek.
Innen, a mi kis közép-európai perspektívánkból nézve úgy látjuk: Amerikában a demokrácia győzött. Ez nyilván ott is bátorítja a kisebbségeket, a másságukat nyíltan vállalókat, de javítja a többség-kisebbség viszonyát is egy átalakulóban levő, újfajta kapcsolatrendszerben a 21. században.
Köszönjük, Mr. Obama, hogy volt bátorsága ennek lehetőségét megmutatni a világnak. És nekünk. (Nagy Ildikó)