Köszönjük, Mikuláš!

Az ország talán leggyűlöltebb politikusa, és ehhez Gorilla sem kellett, a lehallgatási és korrupciós botrány csak megerősítette vezető pozícióját a népszerűtlenségi listákon. Most úgy döntött, pártját rántja a mélybe, és ezzel gyakorlatilag a jobboldalt is.

Persze, ne temessük még az SDKÚ-t, még bekerülhet a parlamentbe. Egy évvel ezelőtt ez a mondat teljes badarságnak tűnt volna, ma pedig a realitás. Dzurinda azt mondja, nem futamodik meg, és elfogadja a választók által kiállított bizonyítványt, bármilyen legyen is az, amivel nemcsak magát hajszolja öngyilkosságba, hanem pártját is. Manapság az a négy-hat százaléknyi választó, aki még mindig az SDKÚ-ra szavazna nem más, mint megrögzött Dzurinda-fan. Hogy ez elég lesz-e a parlamentbe jutáshoz, március tizedike dönti el. Valószínűleg elég lesz. Az utolsó pillanatban, összeszorított fogakkal bár, de öt százalék fölé juttatják a választók Dzurindáékat. És aztán jöhet Žitňanská, hogy az SDKÚ ne jusson az SZDSZ sorsára.

A jobboldal legnagyobb tragédiája, hogy nincs karizmatikus figurája. Illetve van egy, de az meg magyar, amit nem bír benyelni a szlovák gyomor. Ez meg Bugár Béla tragédiája. Az más kérdés, hogy Bugár kormányfőtípus-e. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a jobboldalnak mostanság nem kell azon gondolkodnia, ki legyen a miniszterelnök-jelöltje.

Dzurinda maradása az SDKÚ-lista élén ugyan jó hír a többi jobboldali pártnak, hiszen így esélyük van a csalódott SDKÚ-szavazók megszerzésére, de a helyzet csalóka. Ugyanis több volt SDKÚ-választó marad otthon, mint amennyit képesek megszerezni. A jobb sorsra érdemes jobboldal pedig önként és dalolva adja át a placcot a balkáni típusú baloldalnak. Kicsit korai Mikulás-ajándék. És még virgács is.