Korrupciópiaci áremelés

Vespasianus császár híres mondása, mely szerint a pénznek nincs szaga, érvényét veszíti. Nem fölfedezés ez, csak megállapítás. Egyre kevésbé mindegy ugyanis, milyen pénzeket milyen jogcímeken mozgatnak az állami hatalom (hangsúlyozva: hatalom!) képviselői. Jó példa a televíziós előfizetés, vulgo: koncesszió, amelynek az előfizetéshez semmi köze, a tévéhez meg annyi, hogy megkapja, egyébként nevezhetnénk akár villamosítási adónak is.

A múlt héten tudtuk meg, hogy az identitászavarban vergődő szlovák rendőrség honorálja azokat a munkatársait, akik a megvesztegetést megkísérlő gépkocsivezetőket feljelentik. Ergo: nem dugják zsebre a pénzt, a sofőrt dugják dutyiba, zsebre pedig az államtól (adófizetőtől) kapott júdáspénzt teszik. Miért júdáspénz? Nagyon egyszerű. Kaján vigyorral csak annyit gondol ilyenkor a gyalogmagyar, hogy ugyan már, miért lesz egy nevetséges prémiumért oly becsületes a rend őre, ha egy héttel ezelőtt azt a bizonyos sötét limuzint meg sem merte nézni, amikor az százhússzal hajtott át a falun. Az a baj ezzel az intézménnyel, hogy csak a korrupció mértékét növeli. Ha a rendőr feljelenti a korrumpáló sofőrt, az prémiumszagú tett? Hiszen még az állampolgárnak is feljelentési kötelezettsége van, ha bűncselekmény tanúja lesz. A rendőrnél ez munkaköri kötelesség! A századik elutasított kenőpénz és bedutyizott sofőr után jár a rendkívüli jutalom, nem esetenként. Meg aztán: ha eddig a korrumpálás határa nagyjából az ezres bankó színvilágát imitálta, most majd bevöröslik kissé, és az ötezres felé mozdulhat el. Nem a korrupció eltörlése ez, uraim, hanem sima áremelés. Bűzlik a dolog.

Nemrég szivárgott ki a belügyből a hír, amely szerint a tárca költségvetési táblázatában a bevételi oldalon a büntetésekből mintegy fél milliárdot kell behozni. Tisztelt Olvasó, jól figyeljen! Ha gépjárművezetőként büntetést fizet, akkor az állami költségvetésből élő intézmény előirányzott bevételi részét tölti meg pénzzel, tehát adózik. (Aztán, aszongya, csökkennek az adóterhek.) Természetes, hogy az állam által kirótt büntetés az állam bevétele, de ha annak mértékét egy évre előre tételként jelenítik meg a bevételi részben, akkor adójellege van, bárki bármit dumál is róla. Tessék ezeket a büntetéseket a költségvetésben előirányzott útjavítások, felszerelési beruházások, rendőrségi járművásárlások amolyan bónuszaként felfogni, hogy értelmes dolgokra menjen a pénz, de semmiképp sem betervezett, szokványos kiadásokra, amire, ugye, az adót fizetjük.

Ha a Héja eredménye nem az, hogy a méregdrága limuzinok „én mindent megengedhetek magamnak” sofőrjeit az élettel szembeni alázatra, nagy sofőrátlagunkat pedig egy kis fegyelemre szoktassa, ha nem az, hogy kevesebb fiatalt temessünk, gyógyítsunk egy életen át, akkor identitászavar ez a javából, amit nagyon gyorsan meg kell szüntetni. A közteherviselés állampolgári kötelesség, de semmiképp nem lehet büntetés. A közterheket úgy-ahogy önkéntesen kell viselnünk, tudva, mire megy a pénz, nem pedig büntetésből, mert az nem szül semmi jót.

Tessen hát a rendőr bácsi az iskola mellett segíteni a kölyöknek, hogy jusson át a túloldalra, megállítani a garázdálkodó úrhatnám ficsúrokat, lefülelni a tolvajokat és gyilkosokat, nem pedig sunyi módon lenyúlni a pénzünket. Akkor nem kell majd prémiumosztó intézkedés, amely amúgy sem más, mint porhintés a javából.