Kórházi kalandok

<p>Este tíz óra. Az ember akut, de (talán) nem életveszélyes betegséggel elrobog a készültségre. Pontosabban nem ő robog, hanem a kerekek alatta, merthogy ő elég ramaty állapotban van, menni is alig bír.&nbsp;</p>

A kórházhoz érve első meglepetésként egy sorompóval találkozik, amely kínai nagy falként védi állhatatosan az egészségügy eme erődítményét, így a legközelebbi parkolási lehetőség kb. 100 méterre van a bejárattól. Nem kis távolság, amikor valaki alig bír menni, ráadásul jeges szél fúj. Na, végre benn van. Szerencsére üres a váróterem, mosolygós nővérke nyit ajtót, kér két eurót és a kártyát (ebben a sorrendben), aztán öt perc múlva nyílik az ajtó. Mögötte egy doktornő, kora 100 év és a végtelen között, ami önmagában nem lenne baj, hanem mi az első mondat, ami elhagyja hervatag ajkát? Maga nem tudja, hogy más körzetbe tartozik? Többet ide ne jöjjön! Aha. Az ember szerencsére nem szokott készültségre járni, csak erről az egyről tudott, de átéli a helyzet komolyságát, s annak tudatában, hogy nagy hibát követett el, elnézést kér, mire a doktornő még kétszer elismétli a második mondatot, s csak azután kérdezi meg, mi a baj. Az ügyeletes gyógyszertár jóval arrébb van, újabb menetelés a süvöltő szélben. A bejáratnál sor, csak egyesével engednek be, a többiek állnak kint, a huzatban. Otthon, édes otthon! Alig várja.

Váltsunk helyszínt. Gyermekkórház. A szobák fala üvegből van, hogy a nővérek jobbra is, balra is lássák, mi történik. A pici gyermekével bent levő anya int nekik, aztán kifut pisilni. Kb. öt perc múlva ér vissza, mert sor volt a vécén. Mit lát? A gyerkőc kitornázta magából az infúziót, keresztben fekszik a kiságyban, lába a rácsok között. De a nővérkék nem látják az üvegfalon keresztül, sőt nem is hallják, pedig ordít, mint a sakál. Talán azért, mert valamin jókat nevetgélnek. Ugyanott, de más nővérek megdorgálnak egy anyukát, mondván, miféle ledér öltözékben van, ilyet nem lehet kórházban viselni, itt apukák is vannak, nem gondolja, hogy felizgatja őket? Az öltözék egy pántos hálóing, könnyű benne szoptatni, de fölötte köntöst is visel, amikor nem szoptat. Egyébként meg betették őt egy olyan szobába, ahol már volt egy apuka, s bizony az anyukát senki sem kérdezte, őt vajon nem zavarja-e, hogy idegen férfi jelenlétében kell szoptatnia. De még jobb, hogy az apuka és kisfia távozása után betesznek az egészséges, csak kicsit rosszul evő babához egy kisfiút, akit azért nem enged az orvos a kórházi óvodába, mert erős hasmenése van és köhög...

Igen, tudom, hiányzik a pénz az egészségügyből. De mindannak, amit itt leírtam, mi köze van a pénzhez?

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?