Konzervatív ámokfutás

Az egész David Cameronnal kezdődött, aki, hogy kifogja a szelet az Európai Uniót elhagyni akarók vitorlájából, népszavazást kezdeményezett az uniós kilépésről, noha ő maga és pártja nagy része maradáspárti volt. És vesztett. Jött Theresa May, aki egy afgán agár eleganciájával vágott bele a kormányzásba, és az a zseniális gondolata támadt, hogy ha már az ellenzéknek egy kevésbé kedvelt marxista a vezetője, a konzervatívoknak pedig húszszázalékos előnye van a népszerűségi slágerlistákon, előrehozott választásokat jelent be, hogy nagyobb felhatalmazást kapjon a választóktól a brexit-tárgya-lásokra. És majdnem vesztett, pontosabban még nem tudjuk, vesztett-e, de az biztos, hogy a többségét elvesztette a párt. Mindkét esetben egy kis pártocska befolyásolta a toryk döntéseit, a UKIP. Egyetlen programponttal: kilépni az unióból, amely minden rossz forrása. Az a UKIP, amely most egyetlen mandátumot sem szerzett. Előbb Cameron hajtotta végre a brit nacionalisták programját a népszavazással, majd May kért nagyobb felhatalmazást arra, hogy be is fejezze végrehajtását. Két óriási tévedés, két fatális hiba Európa egyik legrégebbi pártjától.

Theresa May méltó utódja David Cameronnak. Egy teljesen elhibázott kampány és egy vereséggel felérő győzelem után ahelyett, hogy távozna, egy óvodás csökönyösségével ragaszkodik a kormányalakításhoz, mondván, a felhatalmazást ő kapta. Noha az a nyalóka nem cukorból van, fekália keveredett a gépezetbe.

A konzervatívoknak most olyan párttal kell valós vagy látszatkoalíciót kötniük, amelyik a legkonzervatívabb alakulat szerte Európában. És amelyiknek a kemény brexit sincs ínyére, hiszen az lezárná a határt Írországgal, márpedig egy északír pártnak ez gyakorlatilag öngyilkosság. Az európai politikusok számára valóra vált a rémálom, a brexit-tárgyalások teljesen kiszámíthatatlanok lesznek.

S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet: a May-jel elégedetlen párttagok azt találták ki, hogy a miniszterelnököt Boris Johnson külügyminiszter váltsa. A brit Trump-klón. Vagyis van még lejjebb, a toryk legalábbis képesek az elhibázott döntéssorozatot mesterfokra emelni. Egy Johnson-kormány lehetne a megkoronázása ennek az ámokfutásnak.