Koldus mint pszichológus

Hatalmas bevásárlóközpont, akciós árak, nagy tömeg. A vásárlókedvet szítandó ezen a helyen nincsenek kézi kosarak, csak óriási bevásárlókocsik, amelyek odakint parkolnak, és öt- vagy tízkoronás pénzérme segítségével vehetőek igénybe. Ez nem vevőbuzerálás, hanem okos ötlet, így ugyanis az emberek nem hagyják szanaszét a kocsikat, hanem szépen visszaviszik őket a helyükre, hogy visszakapják az érmét. Amikor pedig egymáshoz csatolják őket, találkozhatnak Kassa legfurfangosabb koldusával. Sötét bőrű férfi, első ránézésre abszolúte munkaképes, de ezt most hagyjuk, tegyük fel, tényleg meg van szorulva, kilenc éhes gyerekszájat kell betömnie, bőrszíne miatt nem kap munkát, egyetlen lehetősége a koldulás. Persze ezt a mesét az éhes szájakról én találtam ki, hősünk nem szövegel feleslegesen, csak áll a kocsikígyó mellett, és két rövid mondatot ismételgetve minden vásárlót egyetlen dologra igyekszik rávenni. Arra, hogy a visszakapott érmét ne tegyék zsebre, hanem adják neki. Zseniális ötlet, mert senki sem térhet ki a kérés elől, nem vetheti oda mogorván, hogy nincs aprója, mert hiszen épp azt veszi ki a kocsi zárszerkezetéből. Tízből legalább ketten odaadják az érmét, a fazon ugyanis láthatóan rossz bőrben van, lóg rajta a ruha, sőt ügyetlen beszédével egyenesen szellemi fogyatékosnak tűnik (bár ezt azért nem hinném!). A kocsilerakó elég messze van az épülettől ahhoz, hogy a biztonsági őrök, akik be sem engednék az üzletbe, ne vegyék észre, mit csinál, és ne zavarják el. Két hét alatt háromszor találkoztam vele. Először reflexből odaadtam az ötöst, és az ámulattól percekig nem tértem magamhoz. Másodszor már jobban megfigyeltem a módszerét, és azt hiszem, rájöttem a titkára. Nem várja meg, míg kiveszem a pénzt a kocsiból, hanem remek ritmusérzékkel abban a pillanatban szól, amikor a kezem tíz centire van a kocsikígyótól. Mintha az az érme, amely elő fog bukkanni, máris az övé lenne. Sok koldust láttam már, de ekkora pszichológushoz még nem volt szerencsém. Harmadszor gondoltam, kifogok rajta: volt nálam egy zseton, azt dugtam a kocsiba pénz helyett. Nem fogják elhinni, mit történt. A zseton is kellett neki! Döbbent arcomat látva csak ennyit mondott: „Kicserélem ötösre.” Nem kétlem, hogy akadt is aznap egy jószívű barom, akivel ki tudta cserélni...