Klus önámításai

Annak, hogy Klus európai számvevőszéki jelöltsége kudarcba fulladt, a kormány komolytalanságától kezdve a háttérben zajló politikai játszmákon keresztül egészen Richard Sulík kicsinyes sunyiságáig számos oka lehet. Ha azonban engem kérdeznek, amondó vagyok, hogy az elmúlt napokban két különösen elterjedt önámítást láthattunk élő adásban, teljes pompájában.

Az első a Dunning–Kruger-effektus. A jelenség nevét azokról az amerikai pszichológusokról kapta, akik észrevettek egy sajátosságot a viselkedésünkben: azok az emberek, akik nem túl jók valamilyen területen, hajlamosak túlbecsülni a képességeiket, míg az igazi szakértők hajlamosak némileg alábecsülni magukat. A magyarázat prózai: ha valamiről nem sokat tudunk, nem is sejthetjük, milyen mély a tudatlanságunk. És fordítva.

„Régebben az Európai Számvevőszéknek készítettem prezentációkat” – hozta fel Martin Klus érvként, miért alkalmas a megpályázott állásra. Ebből az állításból óriási magabiztosság árad – annak ellenére, hogy szinte semmit sem árul el Klus könyvvizsgálói ismereteiről. És messze nem ez az egyetlen ilyen megállapítása. „Számomra ez egy tisztán szakmai jelölés, amely azon alapul, amit az elmúlt 30 hónapban államtitkárként, előtte pedig a parlament alelnökeként és az európai ügyekért felelős bizottság alelnökeként tettem Szlovákiáért” – büszkélkedett a politikus a médiának egyéb könyvvizsgálói képzettségével. A csúcspontnak azonban talán az számít, ahogyan Klus a jól fi zető luxemburgi posztot megpályázó egyik lehetséges riválisát értékelte. „Nem ismerem Kaszás asszonyt, nem sokat tudok a munkájáról. Talán ez önmagáért beszél” – mondta szemrebbenés nélkül a Könyvvizsgálói Felügyeleti Hivatal vezetőjéről, aki érdeklődést mutatott a tekintélyes poszt iránt. Ez már arroganciától bűzlik.

Amikor még a volt államtitkár is hajlandóságot mutatott arra, hogy elismerje gyengébb szakértelmét ezen a területen, egy másik pszichológiai jelenség – az úgynevezett megerősítési torzítás – lépett működésbe. Egyszerűen fogalmazva: az ember hajlamos olyan tényeket keresni, amelyek alátámasztják a világról alkotott képét, a többit pedig fi gyelmen kívül hagyja. Így aztán megtudhattuk Martin Klustól, hogy „a tagállamok többi jelöltje sem szigorúan véve könyvvizsgáló”, és hogy „a testület korábbi elnöke jogász volt”, valamint hogy a könyvvizsgálói szakértelemnél fontosabb az európai intézmények ismerete, illetve a kommunikációs és bemutatkozási képesség. Mintha csak saját igazát akarná megerősíteni. De, hogy ne legyünk igazságtalanok e szlovák politikussal szemben, el kell ismernünk, hogy mindannyian követünk el hasonló hibákat, és végzünk pontatlan önértékelést nap mint nap. Bevallom, most ebben a szövegben én is úgy rendeztem a tényeket és idézeteket, hogy azok jobban illeszkedjenek az állításaimhoz. Ami pedig a Dunning–Kruger-effektust illeti, nézzünk csak körül! Miközben az egyes szakterületek legtehetségesebb képviselői gyakran bizonytalanságban vergődnek, a világ egyre inkább az önmegjelenítésre képes extrovertáltaké. Legtöbbjük azonban nem vallott kudarcot Luxemburgban, sem máshol. Legalábbis egyelőre.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese