Klímaperek: az államok is számonkérhetőek

Erről szólnak az úgynevezett klímaperek, vagyis az a lehetőség, hogy fejlett demokráciákban az állam felelőssége megállapítható a bíróságon. Ha azt mondja a jogszabály, hogy ez vagy az csökken majd, vagy bizonyos területekre jobban vigyázni kell, akkor az a konkrét eseteken számonkérhető. Ha azt ígéri az állam, hogy pár év múlva elér egy bizonyos kibocsátáscsökkentést, az is számonkérhető, sőt nemcsak a céldátum elérésekor, hanem már akkor is, ha nem tesz eleget azért, hogy reálisan elérje a célt.

Sok nagy hollywoodi film szólt arról, hogy a gonosz olaj-, gyógyszer- vagy energiacég végül elveszíti a pert, és a kárt szenvedő családok tucatjainak végül kifizetik a dollármilliókat. A modern klímaperekben azonban a megelőzés a cél, nem pusztán kártérítés: arra szeretnék rávenni az alperest, hogy valamit aktívan tegyen a környezetünk megóvása érdekében. Indítottak már ilyet a Shell-lel szemben sikerrel, csak a közép-európai fülek egyelőre nincsenek kihegyezve az ilyen típusú civil sikerekre, keveset olvashatunk erről a magyar nyelvű sajtóban.

Az egyre több és sikeresebb per másik oka az, hogy a klímaváltozás-sal kapcsolatos tudományos adatok annyira stabil lábra álltak az elmúlt évtizedben, hogy jogi értelemben ezek már kőkemény bizonyítékok, nem pedig bíróság előtt nehezen megálló adatsorok. A klímakutatás eredményessége tehát a polgárok fellépését is megkönnyíti, ha épp megindulnak ezen az úton.

Ezekről a témákról szólt Sulyok Katalin jogász-biológus a Társadalmi Reflexió Intézet kutatásait bemutató konferencián a héten, kiemelve, hogy a holland legfelsőbb bíróság néhány éve a kormányzatot hatékonyabb kibocsátáscsökkentésre kötelezte. Hasonló perek folytak le sikerrel Franciaországban és Belgiumban is. „(...) 2021 nyarán a német Szövetségi Alkotmánybíróság pedig részlegesen megsemmisítette a német klímatörvényt azzal az indokkal, hogy az ellentétes a német alaptörvénnyel.” A környékünkön tehát zajlanak az esetek!

Az Európai Bíróság 2021-ben egyébként Magyarországot is elmarasztalta, mert a levegő minőségével kapcsolatos uniós jogszabályokat megsértette. Egyes szennyezettségi értékek rendszeresen magasabbak voltak, mint az megengedett lenne. Ebbe pedig emberek halnak bele.

Az Európai Klímaalap által finanszírozott intézeti kutatás azt kívánta kideríteni, hogy lehet-e Magyarországon esélye néhány újabb klímapernek. Nyilván a bíróság előtti viták legalább annyira szolgálják a társadalmi figyelem felhívását és a politikai közbeszéd tematizálását, mint magát a jogi célt. A közbeszédet pedig egyre nehezebb a csontkemény polarizáci-ón kívülről tematizálni vagy éppen pártsemlegesnek maradni egy egyébként olyan össztársadalmi ügyben, mint a klímaváltozás.

A közép-európai társadalmak, miközben épp inflációval, recesszióval vagy energiaszámlák kifizetésével küzdenek, sajnos nem tudják megkerülni, hogy még a klímaüggyel is szembenézzenek. Minél előbb, annál jobb (és olcsóbb, hatékonyabb), egyébként pedig az egyes társadalmi csoportok közti igazságosság súlyos sérelmével fog járni – vagyis egyeseknek lesz pénzük a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, másoknak viszont egyre kevesebb. Ezt lenne érdemes elkerülni.