Kizárják a Smert?

. A Fidesz Európai Néppárttal (EPP) való küszködéséről disszertációt lehetne írni, a Smer tagságát az Európai Szocialista Pártban (PES) 2006-ban már egyszer fel is függesztették a HZDS- szel és az SNS-szel kötött koalíció miatt (majd 2009-ben viszszaállították), de említhetnénk akár Victor Ponta román kormányfőt és Szociáldemokrata Pártjának nehéz viszonyát, megint csak az PES-szel.

Most ismét a Smer körül forr a levegő a menekültkérdésben tanúsított különutas politikája miatt, ami a PES balszárnyánál kiverte a biztosítékot. Az európai párt frakcióvezetője arra kérte a pártszövetség elnökét, hogy fontolja meg a Smer kizárását a progresszívnek és/vagy szolidárisnak aligha nevezhető hozzáállása miatt.

Elsőre azonban nehéz elképzelni, hogy a kezdeményezés bármiféle változáshoz vezetne. Valószínűleg nem is ez a szándék, az európai pártoknak ugyanis szükségük van a szavazatokra az Európai Parlamentben. Korábban ez elsősorban az EPP–PES, azaz a konzervatív– szocdem párharc miatt volt így, melynek tétje az volt, milyen irányban halad Európa, jobbra vagy balra. Az elmúlt években azonban a rendszer- és EU-ellenes pártok előretörése okán egyfajta centrista nagykoalíció, együttműködés alakult ki, elsősorban az EPP, a PES és a liberális ALDE között, és az a korábbi évtizedekben megszokott politikai irányt védi a szélekről – elsősorban a jobbszélről – érkező kihívásoktól. Ám ilyen helyzetben „elveszíteni” egy pártot, mint a Smer, amely önállóan, erős mandátummal kormányoz odahaza, ráadásul jó esélye van arra, hogy a következő választások után is kormányt alakít, komoly kockázat lenne.

Ez az eset jól mutatja a jelenlegi európai politika egyik fő problémáját. Az Európai Parlament (EP) jó tere lehetne a világnézeti vitáknak, a „nagy európai kérdések” kibeszélésének. Ehelyett a nemzeti szinteken megszokott politizálgatás, a pragmatikus játékok újabb színterévé válik, amelyben úgy valójában sem az európai pártszövetségek, sem a tagpártok, sem a szavazók (különösen a szavazók!) nem érzik jól magukat. Ez olyan deficit, amit orvosolni kell, különösen azért, mert az EP az utóbbi időben kezd YouTube-parlamentté alakulni: a jó szónoki képességű politikusok nem egymáshoz beszélnek, hanem eleve arra gondolnak, hogyan fog hangzani szónoklatuk a következő internetes videójukon.

Az viszont biztos, hogy az EU-ban a megszokott politikai tér határait valóban feszegető közép-európai pártok még komolyabbá tették az európai pártok problémáját agresszív politizálási stílusukkal. Erre a kihívásra az európai pártoknak idővel reagálniuk kell, különben saját létjogosultságukat számolják fel. Ha az EPP, a PES és társaik véleményplatform helyett puszta gyűjtőszervezetté válnak, értelmüket vesztik.