Kit szeretne látni Orbán a Híd élén?

Reaktiválták békepapjukat, a volt miniszter Balog Zoltánt, a másik német közvetítő, Gulyás Gergely miniszter pedig igyekszik (meg)oldani azokat a kommunikációs kihívásokat, melyeket egy hónappal ezelőtti nyilatkozataikkal teremtettek. Így azt, hogy a keresztény értékek őrzése dacára immár oké a Fidesznek a nemrég még elfogadhatatlan néppárti összefogás a ballib pártokkal; megszavazták frakcióvezetőnek az „alkalmatlan” Webert; kivezetik a főleg a német tulajdonú RTL-t sújtó reklámadót és nem állnak föl a miniszteri kontroll alatt álló közigazgatási bíróságok sem. Nem lenne meglepő, ha végül a Magyar Tudományos Akadémiát sem herélnék ki, mivel emiatt már az Európai Bizottság is aggályoskodik. Ettől még, a szokásos muszklimutogatós politizálásuknak megfelelően, benyújtották az MTA-törvényjavaslatot, amiből (szintén szokásuknak megfelelően) majd engedhetnek, ha muszáj. Valószínűleg muszáj lesz, és lehet, hogy a szokásosnál többet. A törzsszavazóknak úgyis mindegy, hogy vezérük épp elvi vagy reálpolitikát folytat. 

Orbán rendszerét most két ellenirányú erő feszíti.

Az ötödik leggazdagabb magyar, Bige László „műtrágyakirály” váratlan, háromnapos előzetes letartóztatása a rezsim putyinizálódását, az ilyen rendszerek szükségszerűen bekövetkező keményedését mutatja: az erőszak nyíltabb megjelenését. Viszont az unió nyomása is erősödik, ami nehezíti az ilyen eszközök használatát. Orbán pávatánca – ahogyan pár éve ő maga nevezte saját nemzetközi mozgását – egyre furcsább, s ha nem szerezték volna meg a sajtó háromnegyedét, egyre kommunikálhatatlanabb is lenne. Ha nem szorít a présen, ha nem mutatja folyamatosan és látványosan, hogy ki a főnök, akkor elkezdhet ereszteni a rendszer. Hiába működik több száz fős, a lentebbi szinteken mindenható döntéshozói gárdája a pénzosztásban, a pályázati döntésekben (persze nem az államigazgatásban, mert az csak végrehajtja az informális utasításokat), tovább kell centralizálnia, ami egyre gyengébb szakpolitikákat eredményez (most épp az alig egy éve regnáló Kásler emberminiszterre vár elbocsátást), és a kudarcokat csak kommunikációval tudja orvosolni. Közben egyre szűkül, és, mondjuk így, olaszosodik a bizalmasok köre. A szomszéd, a vő után most az Orbán-család ügyvédje következik: az EU-biztosnak szánt igazságügyi miniszter, Trócsányi László tárcáját valószínűleg Bajkai István kapja. 

Orbán számára az lenne a vég (na jó: a vég kezdete), ha az unió döntéshozói az új költségvetési ciklusban jogállami kritériumokhoz kötnék a támogatásokat.

Ezért kell a néppárti tagság az Európai Parlamentben, és ezért létfontosságú minden szavazat a kormány- és államfőkből álló Európai Tanácsban is. Bige László őrizetbe vételét is értelmezhetjük innen. Bige vegyipari konszernje ugyanis a cseh kormányfő régiós konkurense. Bige kicsinálásával cége felvásárlási célponttá válhat, a váratlan rendőrségi akció így Andrej Babiš Orbán iránt egyébként is meglévő szimpátiájának megerősítését, így a Magyarországot fenyegető hetes cikkely vagy az új jogállamisági ellenőrzőlista cseh megvétózását is segíti. 

A rezsimje szempontjából sorsdöntő következő hónapokban

a szlovákiai magyar politikum jövőjénél Orbánnak most fontosabb a szlovákiai kormánykoalíció fennmaradása.

Nagyon nem jönne jól neki egy itteni előrehozott választás, mert a látványosan erősödő új liberális erő esetleges kormányra kerülése biztosan egy Orbán-ellenes szavazatot jelentene a Tanácsban, míg a Ficóval kialakított barátság Pellegrinivel is működik. A népszerűségéből folyamatosan veszítő és talán szakadás előtt álló Smer mellett így felértékelődik a kormánykoalíciót életben tartó (bár saját politikusai szerint is a koalíciós szerepvállalás miatt zuhanó) Híd, amelyet Orbán nemrég még köröm alatti tüskének nevezett. 

Információk szerint Orbán nemrég magyar összefogást követelt a magyarországi költségvetési pénzektől erősen függő MKP elnökétől.

Érdekes volt kedden hallani a Pátria rádióban Menyhárt Józsefet, aki hangsúlyosan és többször kritizálta – neve kimondása nélkül – azt a főleg Csáky Pál által hangoztatott véleményt, ami Bugár leváltását szabná a két párt összefogásának feltételéül, miközben Menyhártnak Bugárra egy rossz szava nem volt. Mivel Orbánnak szüksége van Pellegrinire, szüksége van a pártjában még megkerülhetetlennek tűnő Bugárra is. Lehet, hogy nemsokára Csáky Pál lesz a tüske a köröm alatt? 

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró