Kiszorítósdi

A miniszterelnök elleni bizalmatlansági indítvány kezdeményezője Daniel Lipšic volt, aki remek politikai érzékkel megragad minden lehetőséget, hogy korrupcióellenes énjét csillogtathassa, akár a parlamentben, akár annak falain kívül. Nagy szüksége van erre, mert bár egyre jobban látszik, hogy ő lesz a jobboldal új vezetője, pártja támogatottsága nem emelkedik az elvárásoknak megfelelően. A miniszterelnök elleni indítvány beterjesztőjeként remek lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, képes retorikailag szembeszállni akár Robert Ficóval is, és nem ijed meg a konfrontálódástól. A többi jobboldali párt, az SDKÚ, a KDH és a Híd politikusai is sokkal gyengébben szerepeltek, alig lehetett őket észrevenni a vitában. Tudjuk, hogy a jobboldal egy ideje a kitartó, hosszú távú, józan ellenzéki politizálásról beszél, de az elmúlt hét tökéletesen megmutatta, hogy mi az, amire gerjednek a kormánypárti képviselők, és mi az, ami teljesen hidegen hagyja őket. A Smer abszolút többsége miatt gyakorlatilag egyetlen ellenzéki politikai csoportnak sincs lehetősége arra, hogy a ciklus hátralévő részében bármit elfogadtasson, amit Ficóék nem akarnak. Nincsenek kompromisszumok, mert a kormánypártnak nincs szüksége rájuk. Csak annak van esélye kitűnni, aki retorikailag múlja felül őket, vagy kiugrasztja a nyulat a bokorból.

Az Egyszerű Emberek és Alojz Hlina egyértelműen erre játszik. A lassan húsz éve bóbiskoló szlovák parlamentbe új színt, némi életet hoztak felszólalásaikkal, aktivitásukkal. Hogy populisták? Na és? Ficóék nem azok? Hogy provokálnak? Legalább témává teszik újra a parlamenti alkoholfogyasztást. Hogy cirkuszolnak? Végre az emberek újra kicsit odafigyelnek arra, hogy mi történik a parlamentben. Természetesen gyakran csinálnak hülyeséget, sőt politikailag labilisak, de az emberek érdeklődését felkeltik. Nem véletlenül jelentette ki Robert Fico egy hétvégi tévévitában, hogy a „standard” jobboldali pártoknak össze kellene fogniuk a Smerrel, hogy a politikai életből kiebrudalják a „futóbolondokat és félőrülteket”. Amíg a megmondóember szerepét Lipšic fogja betölteni, a provokátorokét pedig Matovič egyszerűi, kérdés, mi marad a többieknek. A Smernek egyáltalán nem lesz szüksége a jobboldal segítségére, legfeljebb a fent említettek megfékezésére és félreállítására. Ám erről végső soron majd a szavazók döntenek.