Kis szlovák Afrika

Valójában viszont egy kínos, korábban elhallgatott téma vált hirtelen a politikai közbeszéd tárgyává.

Az élelmiszeráraktól többé-kevésbé függetlenül ugyanis valóban létezik az a társadalmi réteg Szlovákiában, amelynek szó szerint gondot okoz előteremteni a mindennapi betevőt. Elsősorban a keleti romatelepek lakóiról van szó, de a mélyszegénység egyáltalán nem rasszfüggő, komoly egzisztenciális gondjaik akadhatnak például a munkájukat elveszítő, képzetlen ötvenes-hatvanasoknak is, ha nem számíthatnak a családjuk támogatására. Ezek az emberek kaphatnak most – ha transzparensen sikerül elosztani a támogatásokat – ingyen élelmiszert, holott máskülönben legfeljebb a választások előtt törődnek velük ennyit.

A lisztosztás biztosan nem oldja meg a rászorulók problémáit, legfeljebb rövidtávú megoldást nyújt a perifériára szorultak gondjaira. Szerencsés esetben például kevesebb lesz a háztájiból ellopott csirke, vagy a felásott krumpliföld. Pozitív hatása sokkal inkább annak lehet, hogy a politikusok hosszú idő után először kénytelenek tudomást venni nyilvánosan is erről a rétegről. Nem kitalált csoportról van szó, és Robert Fico állításaival szemben nem is a Radičová-kormány intézkedései miatt keletkezett egy csapat nyomorgó. Ők itt éltek már Fico alatt, sőt előtte is, csak éppen a szlovák politikai szereplők kerülték kínosan, hogy szót ejtsenek a legelesettebbekről.

A politikusok távolságtartása érthető: semmivel sem tudják megszólítani ezt a réteget, és egyáltalán nem is törődnek velük, hiszen nem tudnak számukra mit kínálni. Még a klasszikus baloldali szólamok sem hatnak rájuk, mivel állás híján nem „szipolyozhatják őket ki” a multik, de az állami árszabályozás is kevéssé érdekli őket, hiszen nem fizetnek a villanyért vagy a gázért. Eleve a létezésük kudarc, azt mutatja, hogy a politika képtelen megoldani az elemi problémáikat, nincs is miért dicsekedni velük.

A Smer elnökének szavait kiforgatva: Szlovákiában valóban ott rejlik egy miniatűr Afrika, tele olyan emberekkel, akik a nyomor szélén, kilátástalan körülmények között tengődnek. Ezt nem lehet és nem is szabad letagadni. Ha megvalósul az élelmiszerosztás, jóval több figyelem irányul arra, ki és miért kap támogatást – így jóval kevesebb emberben alakul ki az a tévképzet, hogy Szlovákiában nincsenek rászorulók. Ki tudja, talán még valamiféle társadalmi nyomás is létrejöhet, a kormánynak pedig érdemben el kell kezdenie dolgozni a helyzet megoldásán.