Rántott sajt 12 euróért?

A helyi gasztronómia talán nem olyan változatos, mint az olasz vagy a francia, de széles választékot kínál. Mindenhol találunk csevapcsicsát, pljeskavicét, különféle helyi specialitásokat, de mivel vízparton vagyunk, a természetes választás a hal lehet – tengeri sügér, keszeg vagy szardínia.

De nem, mi most éppen rántott sajtra vágyunk, nem akarunk semmi helyi különlegességet. Mi a probléma? Az inflációs nyomás eléggé megdrágította. A cseh prahain.cz szerver cikket szentelt ennek a kérdésnek, amelyet több csehországi médium is átvett. Sok turistát bosszant, hogy kedvenc ételük már 12 euró körüli összegbe kerül. Többe, mint Csehországban vagy Szlovákiában. Alternatívák? Nincsenek. Ők „rántott sajtot” akarnak. Azt akarják, amit otthon is esznek. És kész. Vége. Punktum.

Miután ezt elolvastam, sokáig elgondolkodtam azon, milyen időket élünk. Igen, persze, mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan ételt válasszon, amire épp gusztusa van, és nem mindenki fogja a rántott sajtot előnyben részesíteni a helyi finomságokkal szemben. De ez sok mindent elárul a jelenlegi társadalomról.

A külföldi nyaralás ma már ritkán szól egy új kultúra felfedezéséről, amelynek az ételek fontos részét képezik. Sokkal inkább szól az automatizmusról. Szükségünk van arra, hogy a határokon túlra menjünk nyaralni. Hiszen a kollégák és a barátok is ezt tervezik. És mi rosszabbak vagyunk? Amikor külföldön vagyunk, azt keressük, amit ismerünk. A nagy üzletláncokat, az ismerős márkákat, a megszokott ételeket. Nem keressük a másságot. Természetesen a kiskereskedők alkalmazkodnak a kereslethez. A turisztikai helyek az elmúlt években feltűnően hasonlóvá váltak.

Miről szólnak az ilyen utazások? A közösségi médiában való megjelenésről, a társadalmi konformizmusról, a szabadidő erőfeszítés nélküli fogyasztásáról. Az úti cél kiválasztásakor a divatirányzatok, mások elvárásai, mások szemén keresztül önmagunk meglátása irányítanak minket.

Hová tűnt a kíváncsiság, az új ízek, illatok, érzések felfedezésének igénye, a vágy, hogy többdimenziós emberré váljunk? Felszívódott a globalizációban, a modernitásban, az egyesült kultúrák világában. Hozzászoktunk, hogy mindent azonnal megkapunk, már nem is igyekszünk, és a szokásaink kényelmébe burkolódzunk. Tudjuk, hogy a világon szinte mindenhol azt kapjuk, ami otthon van. Szükségünk van rá, különben nem érezzük magunkat biztonságban.

De mi jobb annál, mint hagyni, hogy a helyiek vezessenek, vagy kóstolgatni, nyitni az új élmények felé, úgy élni, mintha te is helybéli lennél, beleolvadni a célba? Ez a legjobb módja annak, hogy fejlődjünk, hogy jobban megértsük a világot és magunkat, de annak is, hogy kikapcsolódjunk, és egy időre elfelejtsük, kik vagyunk otthon. És amikor visszatérünk, még jobban értékeljük.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa