Kipukkadt Matovič-lufi

Az MVK arra a kérdésre kereste a választ, melyik politikus okoz komoly problémákat, és rontja a politikai élet színvonalát. Matovič a dicstelen listán, ugyan csak paraszthajszállal – egészen pontosan 0,7 százalékponttal –, de megelőzte Robert Fico miniszterelnököt. Ha szabadon szemlézgetünk az előző kormányzati ciklusok hasonló jellegű listái közül, azok élén ellenzéki politikus nem, vagy elhanyagolhatóan ritkán szerepelt, ott mindig az aktív, jellemzően a végrehajtó hatalombeli politikusok álltak, kivéve az első Fico-kormányt, mikor a sem parlamenti, sem kormányzati tisztséggel nem rendelkező Ján Slotának gyakran sikerült az élen végeznie. Matovičra nézvést annál rosszabb a helyzet, hogy a válaszadóknak nem listáról kellett kiválasztaniuk két-három nevet, hanem spontán nevezhettek meg három politikust. Azaz, ha azt halljuk, balhés politikus, az ország több mint negyede rá gondol. Ha most készülne a felmérés, az eredmény valószínűleg még rosszabb lenne, mivel a belizei számlák ügye is Matovič kommunikációs vereségével zárult, nem tudott megingathatatlan, sőt, ha jobban megnézzük, semmilyen bizonyítékot felmutatni a számlák létéről. Azt nem mondhatjuk, hogy egyben a miniszterelnök győzelmével zárult a csörte, mert a rendőrség pártatlanságába vetett hit maga a teljes naivitás, illetőleg a választókban a kormányzati korrupciós botrányok után marad egy „nem zörög a haraszt…” érzés. E felmérés szerint leereszteni látszik az Egyszerű Emberek lufija. A projekt látszólag a semmiből, valójában nagyon alapos marketingelőkészítés után 2010-ben robbant be a közéletbe, formabontó módon, nem hagyományos eszközökkel és retorikával. Az alakulat nagyban részt vett a Radičová-kormány destabilizálásában. A 2012-es, előre hozott választások során főleg a bizonytalan protestszavazók támogatását tudta megszerezni. Mivel kormányzati szerepben sosem volt, az ezzel járó tevékenység sem erodálta. Viszont hat év a politikai életben már kellően hosszú idő ahhoz, hogy a választók észrevegyék, a párt nemcsak ideológiailag abszolút üres, de számottevő országépítő vagy legalább törvényalkotó tevékenységet sem folytat. Ez utóbbi ellenzékben nem is egyszerű, de a kormánypárti időszakból sem tudnánk meghatározó politikai munkát említeni, legfeljebb ha aknamunkát. Persze, lehet tiltakozni, azzal egy darabig fenn lehet tartani a népszerűséget; a sorozatos performanszok – szívecskékkel fogadni Orbán Viktort a parlament kapujában, szamarat vinni a kormányhivatalba stb. – érdekesek lehetnek egy ideig, de ha ezek mögött sem releváns politikai munka, sem koherens, vagy legalább annak látszó ideológia nem áll, akkor a választók ezt egy idő után elunják, elpártolnak. Az Egyszerű Embereknél most látszik beérni a hatéves (nem)munka gyümölcse.