Kintről is, bentről is alaposan megsorozzák az eurót

Közel háromhavi vívódás után felállt a költekezést erőltető, mélyen euroszkeptikus, ráadásul oroszbarát olasz kormány. Az eredetileg az országot az eurózónából kivezetni javasló pénzügyminiszter-jelöltet az államfő nyomására uniós ügyekért felelős miniszterré minősítették át, ami akár a két kormánypárt, az 5 Csillag Mozgalom és a Liga fanyar humorát is sugallhatja.

Derűre azonban semmi okuk: a rászorulóknak 780 eurós alapjövedelmet ígérő, a nyugdíjkorhatárt lefaragni tervező, minden háttértanulmány nélkül méretes adócsökkentést meglebegtető vérbő populista kormánypártok még inkább zsákutcába vihetik a már most is lyukas olasz csizmát. Itália ugyanis bő húsz éve szinte egy helyben jár, a fiatalok körében riasztóan magas a munkanélküliség, a bankrendszere támogatásra szorul, az államadóssága pedig szó szerint csillagászati, 2350 milliárd euró.

Mivel Olaszország az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, ezért drámai fordulat esetén nincs az a pénzügyi mentőöv, ami elegendő volna a megmentésére. E ponttól kezdve nekünk, kívülállóknak sincs kedvünk kuncogni az olasz belpolitika őrületes bukfenceit látva – az ottani krízis miatt az euró alig egy hónap leforgása alatt 6 százalékot vesztett értékéből a dollárhoz képest. A nemzetközi pénzpiacok módfelett idegesek, jöhet az olaszok leminősítése, amire a kormányzó jobb- és baloldali populista pártok ingerült és szakmaiatlan választ adhatnak. Arról nem is szólva, hogy a tovagyűrűző hatások máris érződnek, a gazdaságilag szintén sebezhető déli uniós tagok, a spanyolok, a portugálok és a görögök állampapírjainak kamata rögvest emelkedni kezdett.

Az eurózóna negyedik legnagyobb gazdasága, Spanyolország is örvénybe került. Pénteken a parlamentben megbukott Mariano Rajoy néppárti kormánya, az abszolút kisebbségben levő spanyol szocialisták vették át a hatalmat, ami előrehozott választások képét vetíti előre. Bár a hispánok gazdasága valamivel jobb állapotban van, mint az olaszoké, a katalán szeparatizmus, a fiatalok körében mért 37 százalékos munkanélküliség, az eddig kormányzó Néppártot teljesen átszövő korrupciós ügyek nem sok jóval kecsegtetnek.

A madridi fordulat nem viselte meg annyira az eurót, mint a római hókuszpókuszok, azonban az elmondható, hogy a közelgő nyári kirándulások előtt a közös fizetőeszközünk nincs kirobbanó formában.

És nem is lesz egy ideig, ugyanis időközben kitört a nagy vámháború az Atlanti-óceán két partja között. Az Egyesült Államok június 1. óta védővámot vetett ki az Európai Unióból származó acél- és alumíniumtermékekre, Brüsszel viszontválasza pedig borítékolható. Ha a csata így folytatódik, és Washington például az európai autókat is megterheli a 25 százalékos vámmal, akkor azt már Szlovákia autógyártása is közvetlenül megérzi, arról nem is szólva, hogy a Donald Trump elnök által kirobbantott vámháború alaposan felturbózhatja az árakat.

Mindez történik a világgazdaság fellendülési szakaszának vége felé. A közelgő recesszió előtt némi hájat kellene gyűjteni, tartalékot felhalmozni, ehelyett az élj a mának elv érvényesül. Mint már annyiszor.