Kínos, nem kínos

 

A hasonló beadványokat a polgári demokrácia ünnepeként illenék méltatni. Václav Klaus „nagyfiú”, a legkevésbé sincs szüksége arra, hogy újságoldalakon át méltányoljuk politikai pályafutásának sikerültebb éveit. Mert voltak olyanok. Elejétől kezdve mintegy Havel ellenfeleként láttatta magát, s a nem kis létszámú Havel-rajongónak nyugodtan megüzenhetjük: na és? Eljött azonban az idő, amikor a fekete limuzin szindrómája és a köztársasági elnök hivatalával járó feudális kegyosztói feladatkör elvégezte a kintről személyiségrombolásnak látszó munkáját, s Klaus elveszítette kapcsolatát a valósággal. Nem jó hír, és akik a szlovák és cseh államfő egymást kitüntető villa- és villámlátogatását kínosnak nevezték, nem jártak messze az igazságtól.  A távozó cseh államfő elleni indítvány viszont nem kínos.  Klaus személyét tekintve talán az, de kiheveri. Az alkotmánybírósági eljárás során a taláros testület dolga eldönteni, hazaárulás-e a január elején meghirdetett (egyébként elég széles körű, számos elemében csodálkozásra okot adó) amnesztia, vagy sem. A bíróság eldönti, punktum. Az eljárás üzenete feltehetően nem az lesz, hogy Klaus hazaáruló-e vagy sem, mert a cseh alkotmány egyik cikkelye szerint elmarasztalható, a másik cikkelye szerint pedig csak élt a jogkörével. Az eljárás igazi üzenete az, hogy VAN! Hogy az államfő nem szent tehén. Nem monarcha. Az államfő nem tévedhetetlen (még a pápai tévedhetetlenségi dogmát is visszavonták), és nem csinálhat semmit „csak úgy”. Az államfő is felel a tetteiért, és ha máshogy nem, hát erkölcsileg marasztalják el, ha van miért. A közvélekedés elfogadó vagy elítélő volta sem elhanyagolható olyan embernél, aki a rendszerváltás óta semmi mással nem foglalkozott, csak közügyekkel.  Sokkal kínosabb néhány politikus csakis ostobának nevezhető értelmezése, mely szerint az államiságot támadta meg a 38 szenátor s nagy szégyent hozott az országra. Először is: az államfő nem az állam. Ilyet XIV. Lajos méltán hirdethetett magáról, a feudális állam „tulajdonosai” a nemesek voltak, a jobbágyoknak meg kuss! Az európai humanizmus és felvilágosodás óta lassan, de biztosan alakult ki a ma még remélhetően érvényes tétel a törvény előtti egyenlőségről, s nagyjából arról, hogy a takarító néni, Mariska, ugyanúgy tulajdonosa az általa élt régiónak, államnak, mint a tucatnyi emelettel feljebb tárgyaló vezérigazgató. Az elnök elleni fellépés a társadalom megtisztulásának egyik lehetséges eleme. A Lewinski-botrány idején senki nem papolt arról, hogy Amerikát támadják, az elnöki hivatal pedig megtisztulva és erősebben jött ki belőle. Az elitek, főleg a választott közszolgák elszámolási kötelezettsége nem támadás és nem szemfényvesztés, hanem a demokrácia maga. Az pedig lehet valakinek kínos, de jobbat még nem találtak ki.