Kínai lázálmok

Az elmúlt időszakban alig akadt olyan mérvadó politikus, aki ne emelte volna ki a Kínával folytatott kereskedelem fontosságát. Peter Žiga gazdasági miniszter a kínaiak által erőltetett új selyemút projekt feltétlen híve. Azzal kecsegtet, hogy ennek köszönhetően Szlovákia jóval több árut értékesíthet a kínai piacon. Dana Meager pénzügyi államtitkár személyében pedig már kormánymegbízottja is van az új selyemútnak, aki szerint geopolitikai érdek a keleti terjeszkedés. És akkor még nem beszéltünk Érsek Árpád közlekedési miniszterről, aki

örömtáncot járt, amikor nemrég megérkezett Pozsonyba az első kínai tehervonat.

Míg a politikusok a fényes jövőről vizionálnak, az igazság az, hogy Kína csak azt folytatja, amit eddig is tett: igyekszik a lehető legtöbb, gyakran ugyancsak selejtes áruját ráerőltetni az egész világra. Szlovákia az 1,4 milliárd lakosú Kínába az idei első háromnegyed évben nagyjából ugyanannyi árut vitt ki, mint a nagyjából 8 millió lakosú Svájcba. Miközben a szlovák kivitel alig 1,6 százaléka irányul Kínába, az onnan származó behozatal meghaladja a teljes behozatalunk 7 százalékát. A Kínával folytatott kereskedelemben így nagyobb hiányt sikerült összehozni, mint Oroszországgal szemben, pedig ez utóbbiból hozzuk be az energiahordozók nagy részét. Szlovákia kivitelének jelenleg nagyjából a fele a nyugat-európai országokba, harmada a környező országokba irányul. Kivitelünk alig 15 százalékát sikerül értékesíteni az Európai Unión kívül, és ennek a nagy része is európai országokra, valamint Oroszországra és az Egyesült Államokra jut.

Az ázsiai országokkal folytatott összkereskedelemnek sem Szlovákia a haszonélvezője.

Míg ezek az országok a behozatalunk csaknem negyedét adják, kivitelünkből a részesedésük az 5 százalékot sem éri el, és ez várhatóan az elkövetkező időszakban sem változik drámai mértékben.

Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy Szlovákiának és régiónk többi országának ne kellene mindent megtennie annak érdekében, hogy a lehető legjobb gazdasági kapcsolatokat építse ki Kínával, és növelje az oda irányuló kivitelt. Csak a helyes mértéket kellene megtalálnunk, nem feledkezve meg arról, hol a helyünk, és kik a legjelentősebb gazdasági partnereink, akikre a jövőben is számíthatunk. A politikusoknak tudniuk kellene, hogy a Kínával folytatott üzletelés csak egy vékony hab a tortán, amely ugyan csábító lehet, de nem lakunk vele jól.