Kína áldásával

A gazdasági szankciók mellett a diplomáciai megoldást választotta Dél-Korea akkor is, amikor Phenjan 1987-ben felrobbantott egy repülőgépet 115 utassal a fedélzetén, amikor északi ügynökök 1974-ben Pak Csong Hi államfő helyett „csak” a first ladyt tudták megölni, amikor 1983-ban északi ügynökök 17 déli kormánytaggal végeztek, és tovább lehetne sorolni a véres eseteket. Legutóbb márciusban 46 tengerész lelte halálát hullámsírban, amikor az északi torpedó elsüllyesztette a Cshonan hadihajót. Hol van az a határ, amikor már elfogy a déliek türelme?

A világ 15. legfejlettebb gazdaságával, rendkívül sikeres autóiparával rendelkező Dél-Korea nem akar háborút, mert gazdasági, politikai és humanitárius katasztrófával járna az egész térségre nézve. Vagyis nem csak azért fél, mert Szöul még 50 kilométerre sincs a határtól, ahol Észak rakétaütegeket, erős tüzérséget sorakoztatott fel.

Mi állhat a keddi provokáció hátterében? A tapasztalat azt mutatja, Phenjan azért provokál, hogy így kényszerítse tárgyalóasztalhoz Szöult és Washingtont. Az atomprogramja körüli huzavonának is ez az egyik oka, beleértve azt a három-négy napja felröppent hírt, hogy rendkívül korszerű urándúsító létesítménnyel is bír. További ok lehet a keddi agresszióra: a Kedves Vezető, Kim Dzsong Il fokozatosan átadja a hatalmat legkisebb fiának, s jelezni akarja, hogy a hatalomváltás nem jelent kurzusváltást is. A fő cél tehát a status quo megőrzése, az újraegyesítés gondolatának kiirtása a romantikus fejekből.

A jelenlegi helyzet megőrzése, vagyis a félsziget megosztottsága és a feszültség szinten tartása a nagy szomszédnak, Kínának is alapvető érdeke. Ha bedőlne a phenjani kommunista rezsim, nyomorgók milliói indulnának meg nemcsak a déli szomszéd felé, hanem északra, a kínai határ felé is. Dél-Korea nem Németország, egy váratlan újraegyesítés gazdaságilag talán Szöult is a padlóra küldené. A világhatalmi státusra törő Kínának a gazdasági megfontolások mellett politikai aggályai is vannak. Az egyesült Korea is Amerika-barát maradna, mint most Dél-Korea, ahol 28 ezer amerikai katona is állomásozik? Ha Észak-Korea megszűnne ütközőállam lenni, ez a haderő a kínai határ közvetlen közelébe kerülne? Azzal a nem tudni milyen mennyiségű és minőségű, de feltételezhetően valamilyen formában létező nukleáris potenciállal együtt, amellyel Phenjan most a világot és szomszédait riogatja?

Ri Mjong Bak dél-koreai elnök természetesen kemény szavakkal fenyegette meg a provokatőröket, de valószínűleg mindent megtesz azért, hogy a konfliktus kiterjedését megakadályozza. Ha a háború nem érdeke sem Szöulnak, sem Pekingnek, sem Washingtonnak, akkor felmerül a kérdés, hogy Phenjan meddig folytatja-folytathatja még esztelen játékait. A legkézenfekvőbb válasz: addig, amíg Kína érdekei úgy kívánják.