Kilövési engedély

Bizonyára Miroslav Lajčák külügyminisztert is meglepte, hogy milyen villámgyorsan lett a Smer legeslegjobb köztársaságielnök-jelöltjéből teljesen kegyvesztett, kidobandó elvtárs. Fico kiadta rá a kilövési engedélyt.

Ha Lajčák azért nem akart belefolyni a belpolitika mocsarába, mert túlságosan nyomorultnak látta az egészet, akkor most személyesen győződhet meg róla, hogy valóban olyan, amilyennek gondolta. Vagy még rosszabb.

Bár Lajčák az elmúlt hónapokban többször világosan leszögezte, hogy nem akar köztársasági elnök lenni, Fico és a smeres káderek fáradhatatlanul ismételgették, hogy erősen győzködik, már hajlik is a jelöltségre, mindjárt beadja a derekát, és a többi zagyvaságot…

Amíg Fico látott rá reményt, hogy Lajčák végül majd behódol neki, hagyta, hogy úgy viselkedjen, mint az Európai Unió egyik tagállamának külügyminisztere, és még afelett is szemet hunyt, hogy a kormányprogram teljesítésén dolgozott.

Az ENSZ közgyűlésének elnökeként így vehetett részt a világszervezet globális migrációs csomagjának kidolgozásában. Persze annyira naiv azért nem lehet Lajčák sem, hogy azt gondolta volna, ezért még dicséretet is kap idehaza, de az biztosan sokkolta, hogy a rázúduló irracionális kritika és bírálatözön közepette nem lesz senki, aki azt mondaná: „Ne hülyéskedjünk már, emberek, hát a mi miniszterünk, az ENSZ-közgyűlés elnöke volt, amikor ezt a csomagot csinálták, ismerjük, megbíztunk benne, biztosan nem vett volna részt olyasmiben, ami ártana Szlovákiának”. Nem, nem jelentett ki senki semmi ilyesmit. Fico pedig nem azért nem védi meg, mert a csomag szerinte is ártana Szlovákiának, hanem mert Lajčákkal szemben is elkezdett „politikusként” viselkedni.

Tekintettel a közösen eltöltött hosszú évekre és Lajčák jószolgálataira talán még meg is bocsátotta volna neki, hogy nem akar indulni az elnökválasztáson, holott az eddigi felmérések szerint megnyerné azt. A helyzet azonban megváltozott de jött egy súlyosbító körülmény: Ficónak eszébe jutott, hogy ő akar a külügyminiszter lenni. 
Ekkor levette a láncot Andrej Dankóról meg Anton Hrnkóról és az egész SNS-t Lajčákra uszította. Elég volt kijelentenie ezt: „Az ENSZ szakértői által kidolgozott globális migrációs csomag, amelyet decemberben Marokkóban kellene jóváhagyni nem kötelező érvényű dokumentumként, nincs összhangban Szlovákia nemzeti migrációs politikájával és elfogadhatatlan a Smer számára”. Fico már több mint húsz éve benne van a politika sűrűjében, így pontosan tudta, mi fog következni. Ha Lajčák annak ellenére sem mondana le, amit az SNS művel vele a parlamentben, a Smer (csendes) támogatásával, akkor egy életre ellehetetleníti saját magát. Mint az utóbbi időben többször is, Fico és Danko teljes összhangban cselekedett, amiből mindketten kölcsönösen profitáltak. Az SNS elnöke a Smer elnökének engedélyével elkezdte mutogatni az izmait, hogy bebizonyítsa a választóinak, mégiscsak befolyásos politikus és hatással van az állami politikára.
Fico meg cserébe külügyminiszterként tündökölhet jövőre olyan szervezetek összejövetelein, mint az EBESZ, az OECD és a V4-ek. 

Érdekes módon ezzel miniszterelnök elődje, Mikuláš Dzurinda útját járja be, aki az akkor már jelentéktelen SDKÚ elnöki posztjáról a külügyminiszter székébe ülhetett át.
A szerző a Trend hetilap kommentátora