Kiléptetési hét

A héten újrakezdődik a vita arról a bizonyos brexitegyezményről, melyet Theresa May miniszterelnök kötött az EU-val még az ünnepek előtt. A vitát parlamenti szavazás követi a jövő héten, várhatóan január 15-én. Ez az a szavazás, melyet legutóbb decemberben halasztott el a brit miniszterelnök, miután látta, hogy a képviselők többsége nemmel szavazna. Nagyon fontos hét következik tehát mind Nagy-Britannia, mind az EU számára, de vajon történhetett az ünnepek alatt olyasmi, ami megváltoztatta a brit képviselők többségének véleményét?

May valószínűleg kihasználta az elmúlt két hetet, hogy főként saját párttársait meggyőzze arról: nagy hiba lenne, ha nem ratifikálnák az egyezményt. Emellett továbbra is lobbizik az uniós vezetőknél, remélve, hogy segítenek neki keresztülvinni az egyezményt a brit parlamenten. Az utóbbinak látható eredménye egyelőre nincs, leszámítva a szóbeli kijelentéseket főként az ír határ és a backstop kérdésében. Írásos változtatás az egyezmény szövegében továbbra sem történt, ami nem meglepő: az EU-s vezetők kitartanak amellett, hogy az egyezmény szövegét már nem fogják megnyitni.
 

Ám úgy tűnik, a konzervatívok többsége és az északír Demokrata Unionista Párt továbbra sem támogatja az egyezményt. Mivel az észak-írek nem érzik magukat biztosítva afelől, hogy nem kerül sor az ír backstop aktiválására, illetve ha mégis, akkor csak átmenetileg, így a jelenlegi állás szerint elutasítják az egyezményt.

Egy dolog azonban folyamatosan változik: a hivatalos kilépésig hátralévő idő, ami már kevesebb mint 3 hónap. Az óra ketyeg, függetlenül attól, hogy a britek hetek, sőt hónapok óta tologatják a határidőket. Maynek most már kedvezhet is, hogy fogy az idő, mert így a többi lehetőség, mint például az egyezmény újratárgyalása, bizalmatlansági szavazás, előrehozott választás vagy új referendum, egyre nehezebben kivitelezhető – hacsak nem tolják ki a március végi kilépési dátumot.

Ez viszont eléggé abszurd lenne, hiszen a britek – és főként May – a népszavazás óta ismételgetik, történjék bármi, 2019. március végével a brit EU-tagság is véget ér.

Tehát idő és a képviselők támogatásának hiányában egyre valószínűbb az egyezmény nélküli brexit. Nem véletlen hát, hogy az elmúlt hetekben annyit hallhattunk a „no deal” brexit hátrányairól és lehetséges katasztrofális következményeiről. Legutóbb 150 brit egyetemi vezető írt levelet a képviselőknek, hogy figyelmeztessenek, milyen hatással lenne ez a híres brit egyetemekre és kutatási tevékenységükre.

Sokan elfelejtik, hogy az EU vastagon támogatja a tudományos munkát:

csak az Európai Kutatási Tanács és a Marie Sklodowska-Curie Actions támogatás megvonása 1,2 milliárd fontnyi kiesést jelenthet a brit egyetemek és kutatóintézetek számára. Persze igaz, hogy miután az országnak nem kellene az uniós költségvetéshez hozzájárulnia, több pénz maradhatna a hazai tudományos munka támogatására. Kérdés azonban, hogy egy kaotikus, egyezmény nélküli brexitnél, komoly gondok és más prioritások mellett garantálni tud-e a brit kormány olyan kutatási támogatást, mint az EU.

De a tudomány csak egy példa a sok közül. A brit jegybank novemberi jelentése a font további elértéktelenedését és a pénzügyi válság óta Nagy-Britannia számára a legmélyebb visszaesést jósolja ilyen kilépés esetében. Kérdés, mindezek hogyan befolyásolják a parlamenti vitát és a brit képviselők döntését.