Kikényszerített közmondások

Érdeklődéssel olvastam az Új Szó 2003. november 5-i számában Lévai Józsefné levelét. Azzal a mondással végződik, hogy „kutyaugatás nem hallatszik az égbe”. ĺrása az első betűtől az utolsóig igaz. Sajnos, nálunk az a közmondás is igaz, hogy „a kutya ugat, a karaván halad”. A karavánról – ugyebár – a vezető, a haladásról pedig a hajcsárok gondoskodnak. A terheket cipelő „tevék” örüljenek, ha szúrós sivatagi tövist legelhetnek. Nem így képzeltük el a rendszerváltást, de hát a politikában „kéz kezet mos”, és a politikusoknak is „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. Nem jobbak ők sem a „Deákné vásznánál”, és amint tudjuk, „holló hollónak nem vájja ki a szemét”. A választásokon bíztunk abban, hogy majd az új vezetés kihúzza az ország szekerét a kátyúból, de – sajnos – beigazolódott a közmondás, hogy „aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók”. Nem tudatosítják, hogy „aki szelet vet, vihart arat”. A nagy osztogatásnál ők sem „nézték az ajándék lónak a fogát”. Az ország javait, kincseit „ma nekem, holnap neked”-alapon szétosztották, nekünk, kisembereknek meg azt tanácsolták, hogy „addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér”. De nekünk lassan se ágyunk, se takarónk nem lesz, hiszen a „szegény embert még az ág is húzza”. Érdeklődve olvastam azt is, hogy Anna Záborská, a parlament egészségügyi bizottságának az elnöke eltökélte, hogy egy hónapig 4500 koronából fog élni. Nagyon szép elhatározás, csak – sajnos – „egy fecske nem csinál nyarat”. Jó lenne, ha a további 149 képviselő, a miniszterek, , az államfő, a milliomosok, az újgazdagok is megpróbálnának megélni a munkanélkülieknek, a kiskeresetűeknek, a kisnyugdíjasoknak juttatott alamizsnából. Nem kívánom, hogy a képviselő asszony a 4500 koronából még heti orvoslátogatásra, netán néhányhetes kórházi kezelésre is szoruljon. Lehet, hogy e pár sor megírása előtt elgondolkodhattam volna azon, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, de elvégre is, „akinek nem inge, ne vegye magára”.

Id. Klebecska István

Farnad