Kifelé az úri huncutságból?

Nem ad kitérő választ, nem a körülmények aktuális voltával próbálja mentegetni a döntéseit, sohasem mondja azt, hogy: „nem kommentálom”, vagy „nincs hozzáfűznivalóm”, vagy a kedvencemet: „ez úgy van, ahogy van”.

Szóval végre egy ember, akinek határozott véleménye van, és nem fél azt kimondani. Aki nem támad, nem veszi fel a kesztyűt, hanem tényszerűen vitatkozik. Akinek az egész eddigi élete és szakmai munkássága erősíti meg azt, amit mond. Egyszóval hiteles. És ráadásul nő! Ami azért is fontos, mert az utóbbi években elkeseredve láttam, hogy néhány (nagyon kevés) pozitív példától eltekintve olyan politikus nők kerülnek pozícióba, akik csak rontani tudnak a nők egyenrangúként való elfogadásában. Lucia Zitňanskát leszámítva nem láttam például olyan miniszter asszonyt, akire fel tudnék nézni, vagy egyáltalán el tudnám fogadni, hogy egy ilyen magas posztra kerülhetett. Persze azt is tudom, hogy amíg a nők képviselete egy adott közegben nem éri el a 30 százalékot, nem tudják képviselni saját érdekeiket, vagyis ők ugyanazokat a feladatokat valósítják meg, mint férfi elődeik. És hát ugyanazt a politikai véleményt képviselik, mint párttársaik.

Tudom, az elnöki poszton nem egy politikai pártot kell irányítani, meggyőzni, egyértelmű döntéseket hozni közösen a vezetéssel, megbeszélni és megerősíttetni a tagsággal. Mégis azt gondolom, hogy ez a tendencia az utóbbi években nagyon is láthatóvá kezd válni. Hiszen Andrej Kiska, vagy Ivo Nesrovnal és legutóbb Matúš Vallo pozsonyi főpolgármesterek is hasonló okokból nyertek.

Az átláthatóság, a hitelesség, a politikai önkény és arrogancia elutasítása az, ami győztessé tette őket.

Visszatérve az elnökjelölt Zuzana Čaputovához, merthogy vele kapcsolatban vetődtek fel bennem ezek a gondolatok, úgy látszik, elérkezett az az idő, amikor végre kicsit fellélegezhetünk (de csak óvatosan), hogy talán őt most az egyszer nem tudják majd elgáncsolni azzal az egyszerű „érvvel”, hogy nő! Bár tényleg óvatos lennék még ezzel a kijelentéssel, és csak a második fordulóban fog kiderülni, felhasználja-e valaki ezt a kártyát. A politika vagy a média. Reménykedjünk abban, hogy a médiának most talán fontosabb lesz Čaputová személye, egy független és jobb Szlovákiáért küzdő elnökjelölt személye annál, hogy a hagyományos női szerepek, sztereotípiák, lejáratási módszerek felhasználásával hozzájáruljon esélyei csökkentéséhez. Sőt, én inkább abban szeretnék reménykedni, hogy pozitívan értékelik őt, mint az egyetlen olyan személyt, aki (annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy nő – de itt már túl sokat várnék el, ha azt szeretném, emeljék ki, hogy nőként máshogy látja a világot, és ezért nagyobb az esélye, hogy elnöki munkája is sikeres lesz!) hitelesen tudja képviselni önmagát, életszemléletét, munkája eredményeit és elnökként Szlovákiát is.

Hogy a politika ne csak úri huncutság legyen!