Ki vezényel kit?

Bizonyára hallottak önök olyasmiről, hogy a regnáló hatalom nagy előszeretettel láncol magához sikeres művészeket, az ő népszerűségükön keresztül növelve a sajátját. Erről szól a Walesi bárdok vagy a Mephisto című film. És ha a vezér bukik, udvari művészei is vele buknak, mehetnek zabot hegyezni. Háromféle fő becserkészési mód létezik, illetve ezek mutációi. Az első: a művész lelkesen mond igent, vagy tudatosan keresi a vezér kegyeit, mert szimpatizál a nézeteivel, tetszik neki az általa képviselt politikai irányvonal. A második: annyira azért nem tetszik neki az irányvonal, de saját boldogulását csak így látja biztosítva. A harmadik: egyáltalán nem érdekli a politika, azt se tudja, kinek a szekerét tolja, de jólesik neki, hogy dől a lé.

Putyinnak is van egy csomó ilyen házi muzsikusa, rendezője, operaénekese. (Az irodalom nem érdekli őt, úgyhogy az orosz írók viszonylag szabadon alkothatnak, a kiadók szabadon kiadhatnak bármit, virágzik a virágnyelven megírt rendszerkritikus széppróza.) Az általa támogatott, helyzetbe hozott, Oroszországot külföldön is sikerrel képviselő alkotóktól viszonzásul csupán annyit kér, hogy nyilvánosan szeressék őt.

A Putyin-párti orosz művészek nemzetközi bojkottjának köszönhetően mára az is megtanulta Valerij Gergijev karmester nevét, akit nem érdekel a komolyzene. Ez a 65 éves művész, úgy tűnik, búcsút inthet a karrierjének. Először a Müncheni Filharmonikusok közölték: megválnak a 2015 óta vezető karmesteri pozíciót betöltő Gergijevtől. München testvérvárosi partnerséget ápol Kijevvel, a polgármester főleg ezért szüntette meg a karmester szerződését.

A Rotterdami Filharmonikusok szintén jelezték, hogy nem kívánnak Gergijevvel dolgozni, mert nem hajlandó elítélni az ukrajnai inváziót. Mint kiderült, a müncheni polgármesternek is csupán en?nyi lett volna a kérése.

A karmester viszont sosem fogja ezt kimondani.

Kevesen emlékeznek rá (a müncheniek is elfelejtették anno), hogy 2014 márciusában az orosz kulturális élet több vezető személyisége: színészek, színházi vezetők, zenészek álltak ki Putyin Ukrajna-politikája mellett. Nyílt levelüket büszkén tette közzé az orosz kulturális minisztérium. És bizony köztük volt Valerij Gergijev is, aki addig sem nélkülözött, azóta viszont mesés vagyont halmozott fel.

Soroljuk, mert ez tényleg nem semmi: két velencei palota, egy Róma melletti villa, öthektáros birtok Nápoly közelében, egy Riminiben működő vidámpark, kosárlabdapálya, illetve étterem, 800 ezer négyzetméternyi milánói földterület, egy szentpétervári dácsa, illetve koncertterem (ahol a források szerint Putyinnak is tart privát előadásokat), három szentpétervári luxuslakás, valamint egy hasonlóan pazar moszkvai ingatlan. A Corriere della Sera olasz napilap szerint Gergijev csak Olaszországban több mint 150 millió eurónyi ingatlant tart kézben. A bebörtönzött orosz ellenzéki politikus-aktivista, Alekszej Navalnij csapata pedig azt nyomozta ki, hogy a maestro 2017 óta nem adott le adóbevallást, a róla elnevezett jótékonysági alapot pedig személyes céljaira használja, például ingatlanjai rezsijét fizeti belőle. Ebbe az alapba egyébként orosz állami cégek és ismert oligarchák is gyakran juttatnak pénzt – fiatal zenészek tanulmányainak támogatására.

Szintén érdekes, sőt egyelőre megfejthetetlen, hogyan lett Gergijevnek holland állampolgársága is, hiszen erre a hatályos orosz törvények szerint nem is lenne lehetősége. Szóval aggodalomra semmi ok, akkor sem kopik fel a maestro álla, ha (Oroszországon kívül) élete végéig sehol sem engedik színpadra. Kérdés, hogy hogyan sikerült ös?szemuzsikálnia ezt a rocksztárokat is megszégyenítő vagyont, illetve miért nem tűnt fel eddig senkinek a látványos gyarapodás. Ezek után ugye értik, miért nem hajlandó nyilvánosan elítélni a maestro az ukrajnai vérengzést.