Ki eszik a tortából?

Menyhárt József megválasztása óta a megbékélés politikájának híve volt. Első számottevő „pártelnöki” tette és sikere a dunaszerdahelyi magyar–magyar csúcs volt, melynek ugyan formálisan az iskolaügy volt a témája, burkoltan azonban a két párt közti együttműködés lehetőségeinek a kipuhatolása volt a cél. A találkozó ilyen szempontból biztatóan zárult, úgy tűnt, az MKP új vezetése meg tudja találni a közös hangot a Híddal, ami a további együttműködés lehetőségét sejtette. A boldogság azonban nem tartott sokáig. A dunaszerdahelyi találkozó után néhány nappal innen-onnan elkezdtek szállingózni az elégedetlen reakciók az MKP alsó struktúráiból, majd jött Kövér László, aki egy az egyben azt mondta: Bugárék nemzetárulók. Az utóbbi napokban pedig több olyan megnyilvánulás is napvilágot látott – gondoljunk a komáromi alapszervezet vezetőjére, vagy Csáky Pál kijelentéseire –, amelyek kizárják a Híddal való együttműködést. Itt közbe lehet vetni, hogy mindezek nem tekinthetők számottevő tényezőknek a párton belül: úgy tűnik, Fekete Ferenc komáromi „kezdeményezésének” nincsenek követői, s Csáky Pálnak is már jó ideje különvéleménye van a dolgokról. Ez mind igaz, ám ezek a „kibicek” jelzik, könnyen megeshet, hogy a párt alsóbb struktúrái fellázadnak a felső vezetés döntése ellen, és megtorpedózzák azt. S akkor még nem beszéltünk a Fidesz szaváról, aminek minden bizonnyal nagy súlya van a pártban. A háttérben törésvonal sejthető a pártvezetés és az MKP alsóbb szintjei között: míg a vezetésben – legalábbis a pártelnöki poszton – megtörtént a generációváltás, az alsóbb struktúrákban aligha. Így várható, hogy a régiókban nem lesz olyan könnyű elfogadtatni az összefogás gondolatát, még ha a vezetés komolyan is gondolná a dolgot. A helyzet abszurditását az adja, hogy a parlamenti választások után az MKP volt az, amely az összefogást sürgette, most azonban – helyzeti előnyét kihasználva – nem fűlik a foga a közösködéshez. Az az érvelés, miszerint a megyei választásoknak semmi közük a parlamentihez, ez esetben nem állja meg a helyét. Ha ugyanis az MKP nem enged ott, ahol helyzetelőnyben van (regionális szint), nem várható a Hídtól, hogy ezt megtegye országos szinten. Nem beszélve arról, hogy a megyei meg nem egyezés újraindíthatja az árulózást és egymásra mutogatást, ami biztos recept az országos meg nem egyezésre. Közben pedig egyre zsugorodik a torta, amiből szelni lehet: fogy a magyar és fogy a választói kedv is. Így könnyen megeshet, hogy a következő parlamentben már nem lesznek magyar képviselők. Ám a parlamenti választások messze vannak, s a politikusok nem arról híresek, hogy hosszú az emlékezetük. Reméljük, ezúttal rácáfolnak erre.