Kezdődhet, ami már megkezdődött

A rendszerváltást követő szabad választásokon egy ideig a legtöbb szlovák párt szinte íratlan szabályként kezelte, hogy az ország déli, részben pedig a keleti részei a magyar indulók politikai vadászterületei. Ez a helyzet 1998-ban tovább erősödött, amikor a három elődpárt egyesülésével megalakult a Magyar Koalíció Pártja, amely az első megmérettetésen nagyon jó eredményt ért el. Négy év múlva pedig az MKP támogatottsága 11,17 százalék volt. Ennek köszönhetően sikerült valóra váltani hazai magyarságunk egyik több évtizedes törekvését, a Selye János Egyetem megalapítását.

A századvég jelentette az eddigi hazai magyar politizálás legkiemelkedőbb időszakát. Azóta egyre lejjebb csúszunk a közéleti lejtőn. 2010-ben az önállósult Hídra a polgárok 8,13 százaléka voksolt, az MKP azonban már csak 4,33 százalékot szerzett. A legutóbbi voksolás után pedig már egyetlen hazai magyar párt sem jutott be a pozsonyi törvényhozó testületbe. Nyögvenyelős, a világjárvány miatt is nehezített tárgyalások után, 2021. október 2-án három önálló platformmal megalakult a Szövetség, amely a legutóbbi helyhatósági és a megyei önkormányzati választáson sikeresen szerepelt, amivel a szavazók a meghirdetett egység remélt megteremtését jutalmazták. Ennek ellenére a további politikai építkezés helyett rombolás következett be, aminek az okait alapos politológiai elemzéssel lehetne csak tárgyilagosan értelmezni. Kétségtelen, hogy a Szövetségbe különböző értékrendet képviselő platformok tömörültek. Ezt a helyzetet önmérséklettel, kellő bölcsességgel, a közös értékek tiszteletével lehetett volna kezelni, ami nem sikerült. A Híd-platform egy részének távozása, kevés kivételtől eltekintve, minden érintett sara. Az MKP, de a Híd platformjának vezetői is szüntelenül a magyar egységet hangoztatták, miközben többnyire saját érdekeiket helyezték előtérbe.

A papírforma alapján a Szövetség került ki viszonylag kevés sérüléssel ebből a csatározásból. A Híd-platform nem szűnt meg, ráadásul Pándy Péter és Pál Attila személyében a gömöri, illetve a bodrogközi térségből érkező vezetőkkel egészülhet ki, amivel csökken a szűkebb pártvezetés nyugat-szlovákiai túlsúlya. A mostani felmérések szerint a Sólymos László vezette távozók nem jó lóra tettek, mert Mikuláš Dzurindának és a Modrí nevű pártjának a támogatottsága jelenleg nagyon alacsony. Ugyanez mondható el a Magyar Fórum és több szlovák, valamint egy roma törpepártból toborzott partnerségről. Mindez a pillanatnyi állapot, mert a kampány okozhat változásokat.

A hazai magyar pártok viszálykodásait, továbbá a déli régiókba betelepülő szlovákok egyre nagyobb számát szem előtt tartva, két szlovák platform is kivetette a hálóját. Nemcsak rájuk, hanem a vegyes házasságokban élő, illetve a többi itteni magyar polgárra is. A Progresszív Szlovákia főleg a liberális fiatalokat, Matovič pártjának Magyar Szívek néven beharangozott platformja pedig a pártelnökben még mindig bízókat iparkodik magához édesgetni. Mindkettő főleg akkor lehet sikeres, ha folytatódik a magyar sárdobálás.

Az is egyértelmű, hogy a különböző összetételben induló magyar tömörülések közül csak az szerepelhet jól a közelgő megmérettetésen, amelyik legalább mostantól nem a nemzeti közhelyektől hemzsegő hordószónoklataival, vetélytársaik pocskondiázásával áll elő, hanem nemzeti közösségünk tényleges érdekeit szem előtt tartó, hiteles szakértők révén valóra is váltható programmal szeretné megszerezni minél több választó bizalmát.