Kettős játszma Kárpátalján

A törvény erősen korlátozza a kisebbségi nyelvű oktatást az iskolákban, bár kiskaput hagy az uniós tagállamok nyelveinek. Ezután Budapest immár a tőle megszokott vehemenciával blokkolni kezdte Ukrajna EU- és NATO-integrációját, ám Kijev, mint az orosz agresszió áldozata, Nyugatról sem hajlandó elfogadni semmilyen kritikát (csak támogatást), és minden bírálat, így a magyar mögött is rögtön Putyint sejti. Másrészt a megszorításokkal küzdő országban a választásokra készülő ukrán vezetésnek a nyugati integráció az egyik legfontosabb szólama – bár Kijevben is tudják, hogy az EU-tagság még nagyon messze van.

A másik jelszó pedig a nemzetépítés. Petro Porosenko ukrán elnök választási szlogenje a „hadsereg, nyelv, hit”. Az uralkodó elit az orosz agressziót felhasználva egy kései, erőltetett nemzetépítésbe fogott és egy helyi mondás szerint ahol erdőt irtanak, ott hullik a forgács. Kijev értetlenkedve nézi a magyar diplomáciai blokkolást, hiszen a törvényt az orosz nyelv ellen fogadta el. A többi kisebbséget csupán „járulékos veszteségnek” tekinti, a majd megegyezünk valahogy, valamikor jegyében. (Bukarest szintén elítélte a törvényt, de nem tiltakozik nyilvánosan.)

A magyar blokkolás eredménye az lett, hogy az Egyesült Államok kezdett közvetíteni. Ez egybeesik Washington magyarpolitikájának megváltozásával, miután az Obama-féle mellőzést felváltotta egy aktívabb párbeszéd. Kijev ígéretet is tett, hogy kitolja a törvény életbe lépését 2020-ról 2023-ra, és a magániskolákat kivonja a hatálya alól.
A magyar diplomácia sem mindig állt a helyzet magaslatán. Konzultáció nélkül nevezett ki kárpátaljai fejlesztési magyar miniszteri biztost, a szlovákiai magyar körökben is jól ismert Grezsa Istvánt. Az ominózus, Ukrajnát bukott államnak nevező, NATO-tagállamoknak küldött magyar levél is kiverte a biztosítékot Kijevben – a levelet már a kompromisszum megkötése után küldte szét Budapest. A helyenként agresszív magyar tónusnak megfelelő az ukrán válasz, Orbánt többször gyanúsítja azzal, hogy Putyin kottájából játszik.
Mivel a választási kampány miatt az ukrán parlament már biztosan nem módosítja az oktatási törvényt, az ukrán titkosszolgálatok (SZBU) „szabad kezet” kaptak a kárpátaljai nyomásgyakorlásra. Hiszen elsősorban Magyarországnak van vesztenivalója – ott a 120 ezer magyar.

A kettős állampolgárság ügye nem először borzolja a kedélyeket. Még 2012-ben fogadta el az ukrán parlament azt a törvénymódosítást, amely (kisebb) pénzbírsággal sújtja a kettős állampolgárságukat eltitkolókat. Ám nincs jogalap a „szerzett” állampolgárság elvételére vagy az ukrán elvesztésére – legalábbis egyelőre. Ugyanis gyaníthatóan az ukrán elit jó részének is van EU-s útlevele, Porosenko egykori és mostani miniszterei közül is többen kettős állampolgárok.

Magyar útlevelet több mint hét éve osztanak a kárpátaljai magyar konzulátusokon, mint azt ki lehet következtetni, most az SZBU egyik ügynöke is magyar állampolgárságot kapott: ő készítette a rejtett kamerás felvételt az eskütételről. De a magyar útlevélosztásra hamar rátelepedett az ukrán maffia is, emiatt az Egyesült Államok nemrég még a magyar állampolgárok vízummentességének felülvizsgálását is meglebegtette.
Az ukrán parlament prioritásai köze tartozik a nyelvtörvény elfogadása, amely az oktatásihoz hasonlóan diszkriminatív lesz. Ehhez jön még az ukrán egyház egyesítése, ami hatalmas emóciókat válthat ki a moszkvai patriarchátus hívei körében. Bár ezek a témák megosztják a társadalmat, az ukrán elit körében tapintható az egyetértés. Az Oroszországgal való kvázi háborús helyzetben, a krími és a kelet-ukrajnai szavazók nélkül már csak nemzeti programmal lehet választást nyerni. Mivel tudja ezt Petro Porosenko elnök fő ellenfele, Julija Timosenko is, illúziók helyett Budapesten nagyobb adag pragmatizmusra lenne szükség.