Kettő az egyben

Választások előtt különösen elkényeztetnek minket e téren a téren. Dél-Szlovákia magyarlakta településeire sorra érkeznek Magyarországról a mulatós sztárok, operettsztárok, egykori táncdalfesztivál-győztesek, nyugdíjas szívtiprók és persze a tévés tehetségkutatók öt-hat évvel ezelőtti helyezettjei tátognak a mikrofonba, sőt gyakran még énekelnek is, az ígért gázsi összegének függvényében. Ők is jól járnak, a meghívó fél is elégedett, a közönség véleményét pedig nem szokták szondázni ilyenkor: azt kapjuk, amit adnak. Ha nem tetszik, haza lehet ballagni. De persze nem ballagunk, bolondok is lennénk, hiszen ingyen szórakozhatunk. Ugyan, kit zavar, hogy a gulyásfőző versenyt a polgármester nyitja meg, aki természetesen ismét harcba száll a posztért. A versenyzőknek nemes versengést, a polgároknak jó étvágyat kíván. Rendkívül közvetlen. Fakanállal a kezében mosolyog, humorizál.

A népet az sem érdekli, hogy az est sztárvendégét az ellenjelölt pártja hívta meg. Az aktivisták kampánylufikat osztogatnak a boldog gyereknek, a képviselőjelöltek kezet ráznak a színpadon a mulatós műfaj jeles képviselőjével, a polgármester kihívója pedig magára vállalja a művész felkonferálását.

Egyszer hallottam, amint egy elővigyázatos választópolgár megkérdezte a vattacukorárust, hogy melyik pártból van. Biztos hasonlított valamelyik jelöltre. Mert a jelöltek kampányidőszakban sok mindenre hajlandók, sört csapolni és kolbászt sütni is szívesen megtanulnak, hogy lássuk, milyen sokoldalúak. Az önkormányzati választások előtt persze kicsit más a dramaturgia, mint a parlamenti kampány időszakában, hiszen ilyenkor nem magát a pártot, hanem konkrét helyi személyeket kell futtatni. Ennek (is) megvannak az évtizedes módszerei, például az említett „kettő az egyben” típusú színvonalas kultúrműsor, amikor az előadás előtt meg kell hallgatnunk a beszédeket.

Békés hétköznapokon ilyesmivel csak a samponok flakonján találkozhatunk.