Kétnapos esőre várva

Éppen duruzsoltak a darazsak a kapu egyik rozsdás oszlopában, amikor Bandika és Ervin meglátta, hogy ma sem fog esni. Nem bír esni, nem bír esni – mormolta Bandika, és a távolba nézett. Pedig jól jönne egy kétnapos, csendes, áztató eső, hogy behozza a lemaradását a természet, meg a kert – tekintett a borsóra Ervin. A borsóágyás infrastruktúrája idén nagy volumenű fejlesztést kapott, hiszen zsineget húztak az elvetett sorok fölé, hogy a borsó arra kapaszkodhasson, ne terüljön szét a földön ellenőrizhetetlenül. Ez még a galambokat is annyira meglepte, hogy idén nem is merték lecsipegetni. Sokat várok idén a borsótól, jegyezte meg Bandika, majd felemlegette egyik tavalyi halélményét, amikor a Balatonnál rántott harcsafilét evett borsófőzelékkel. Balatoni harcsa balatoni borsóval – mit kívánhat az ember többet augusztus első hetére? Ervin szúrós tekintettel kérdezett vissza.

Engedtessék már meg a kérdést, hogy egy borsó az mitől balatoni? Bandika még szúrósabban felelt.

Nem mindegy? Attól balatoni, hogy én azt mondtam!

Megfelel a válasz, vagy kér mellé hatástanulmányt is?! Ervin megsértődött, bement a konyhába és bekapcsolta a rádiót. Valaki a kívánságműsorban a Légy nagyon boldog! című dalt kérte Csokis Tibi előadásában. Ervin a fejét csóválta. Hihetetlen, hogy létezik egy ember, aki Csokis Tibi néven járja az országot, és mulatós dalokat énekel. Bandika bólintott, és elismerte, hogy néhány éve éppen Balatonbogláron járt az említett előadó koncertjén, ahol a művész a hangulat tetőfokán apró csokikat is dobált a közönségnek.

Ervin a tenyerébe temette homlokát, és annyit mondott: szerencsére az idei járványügyi intézkedések miatt hasonló mutatványok eleve megvalósíthatatlanok. Bandika felemelte a mutatóujját: vigyázzon, mert ami magának szerencse, az másnak talán szerencsétlenség! Ervin széttárta a kezét: akkor ez olyan, mint a boltban a lejárt kefir. Miért, az milyen? – kérdezte Bandika. Hát olyan, hogy ha megveszem, számomra balszerencse, mert dobhatom ki, de a boltosnak szerencse, mert eladta a hulladékot. De miért nem viszi vissza? – kérdezte Bandika. Ervin kifejtette, ennek két oka van. Az egyik, hogy szeret másokon segíteni, akár ilyen apróságokkal is. A másik meg, hogy nem szeret konfliktust vállalni. Véget ért a dal, a rádióban majdnem elkezdődtek a félórás hírek. De csak majdnem, ugyanis Ervin lekapcsolta a rádiót. Bandika emelt szemöldökkel kérdezte, hogy miért. Ervin elmondta: a múlt héten már meghallgatta a híreket, újabban pedig úgy érzi, a heti egy találkozás a hírek világával neki éppen elég. Ráadásul minél ritkábban találkozom a hírekkel, annál gyakrabban támad olyan érzésem, hogy nem is nekem van szükségem a hírekre, hanem a híreknek rám. Persze attól még jól jönne egy kétnapos eső – szólt Bandika után, de az már nem hallotta.

A szerző a Vasárnap munkatársa