Vélemény

Kétirányú integráció

Szlovákiában az integráció bonyolult dolog. Ennek egyik oka, hogy az utóbbi években többet foglalkozunk az idegen kultúrák beáramlásával, mint amennyi idegen ember érkezik hozzánk.
Lucia Molnár Satinská

2018. január 9. 19:41

Nagyon kevés embernek adtunk menedékjogot a többi európai országhoz képest, így kevés embernek van személyes tapasztalata az úgynevezett új kisebbségekkel vagy olyan emberekkel, akik nem Európából származnak.

Amikor több mint két évvel ezelőtt jelentkeztem önkéntesnek egy szervezetnél, amely a menekültek integrációját segíti elő, nem is sejtettem, mi mindent adhat ez nekem. Hogy nemcsak egyoldalúan fogok én segítséget nyújtani, hanem cserébe új barátokra, ismerősekre találok. Ami az elején konkrét segítség volt, az mára különböző okokból teljesen önálló emberi kapcsolatokká alakult át. Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nemcsak a menekültek között találtam új barátokat, hanem az önkéntesek között is, és megismerkedtem olyan emberekkel, akik különböző országokból származnak, de már régen Szlovákiában élnek. Még mindig azt hiszem, hogy pontosan ez az integráció. Nemcsak az új emberek integrálódnak közénk, hanem mi is integrálódunk közéjük. Az az afgán és szíriai srác, akiknek az elején segítettünk, mostanra a családunk életének szinte mindennapi részévé vált. Látogatóba járnak hozzánk, mi meg hozzájuk. Mi főzünk nekik, ők nekünk. Boldog ünnepeket kívánnak nekünk a mieinken, mi nekik az övéiken. Rengeteget tanultam tőlük a kultúrájukról, ők pedig rengeteget tanultak tőlünk Szlovákiáról. Mivel a mi családunk vegyes, természetesen megmutattuk nekik a szlovákiai magyarok életét is. Sőt, a férjemnek sokszor több közös tapasztalata van a srácokkal a szlovák nyelv elsajátítása miatt. Sokban hasonló a helyzet, sokban természetesen más. Nemrég találkozott nálunk az afgán srác egy vele egyidős szlovákiai magyar sráccal, a barátunkkal. Később kiderült, hogy utána elmentek együtt egy kebabra, az afgán srác pedig perzsául beszélt az ott dolgozó ismerőseivel. A magyar fiú aztán elmesélte, hogy milyen furcsa érzés volt olyan helyen lenni Pozsonyban, ahol egy szót se ért abból, amit beszélnek. Nem tudta, miről beszélnek, de a saját tapasztalatai alapján – amikor ő beszél magyarul szlovákok előtt – gondolta, hogy nem róla társalognak.

Én nem tartok attól, hogy ha egy másik kultúrára nyitott vagyok, akkor elveszítek valamit a sajátomból. Attól, hogy magyarokkal, afgánokkal barátkozom, nem leszek kevésbé szlovák. Az én szlovák identitásomat én határozom meg. És én szeretnék integrált szlovák lenni, aki ismeri és megpróbálja megérteni a többi kultúrát, amelyekkel egy országban él.

Önnek ajánljuk

Nincs elegendő állás a főiskolát végzetteknek

Meghalt Karl Lagerfeld

A rozsnyói Farkaš Henrietta kapta a sportolók Oscar-díját

A kormányfő tárgyalóasztalhoz hívja az elégedetlen gazdák képviselőit

Záróvonalon előzött a sofőr, egy nő életveszélyben van

A fogyasztók fizetik ki az üzletek különadóját

Legfrissebb galériák
Olvasta már?