Kétesélyes történet

A kórházi orvosok tegnap jelentették be, hogy október elsejei hatállyal benyújtották felmondásukat, s két hónap múlva távoznak az intézetekből, ha a kormány nem teljesíti feltételeiket. Hogy nem vicc a történet, azt a lelépést kockáztató doktorok száma igazolja: több mint harmaduk kész „lelépni”.

Míg a mentőövvel kapcsolatos nézeteltérés tétje az, hogy szétesik-e a kormány – nem mintha ez kevés lenne –, addig az orvosok sztrájkja a választók jelentős részét közvetlenül érinti. Mégsem egyértelmű, hogy az akció a kormánypártok népszerűségvesztését hozza-e.

Mint már a tanárok két héttel ezelőtti tüntetése után megírtuk, a tiltakozás eredményessége nagyban függ attól, hogy a közvélemény kinek ad igazat. Ebben a harcban pedig a doktoroknak még a pedagógusoknál is gyengébb pozíciójuk van – utóbbiakról mindenki tudja, hogy nem keresnek jól. Az orvosok célja az, hogy magukat legatyásodott szakemberekként tüntessék fel, akik – amellett, hogy béremelést követelnek – a beteget féltik a kórházakat potenciálisan privatizálni akaró pénzügyi csoportok pénzéhességétől. Ezzel szemben a kormányzat célja az lesz, hogy a tüntetőket elégedetlen lobbicsoportkén mutassa be, amely az orvosok többségével ellentétben értelmetlen követelésekkel áll elő, ráadásul akkor, amikor minden egyes cent elköltését alaposan meg kell fontolni, emellett pedig hátráltatja a kórházak transzformációját is, amelynek egyetlen célja, hogy megteremtse az intézmények hatékony gazdálkodásának a feltételeit. A következő hetekben dől el, melyik narratíva lesz a nyerő.

A kommentár elején azt írtuk, a tiltakozás nemcsak veszélyt, hanem lehetőséget is jelent a koalíciónak. Eddig a Radičová-kormányt a legnagyobb jóakarattal sem lehet reformkabinetnek nevezni, pedig a kormánypártok választói pont ezt várták el tőle. Ha a szaktárca hajlandó lesz ésszerű kompromisszumokra, ám határozottan ellen tud állni a sztrájkolók túlzó követeléseinek, s közben a maga oldalára állítja a közvéleményt, akkor pont a kabinet reformimidzsét növelheti, ezzel akár új erőt adva a kormánynak.

A sztrájk emellett a szocialista típusú egészségügyön belüli tartalékokra és pocsékolásra is rámutathat. Elemzők szerint néhány osztályon megmutatkozik, hogy kevesebb orvossal is el lehet végezni a munkát, illetve a sztrájk meggyorsíthatja a kórházon belüli racionalizációt, az egyes osztályok és adminisztratív egységek összevonását. Az is világos, hogy 2400 orvost nem tud pár héten belül felszívni a cseh vagy a német piac – ahhoz, hogy ez utóbbin valaki érvényesüljön, németül is tudnia kell –, így a sztrájkoló dokik nagy része vélhetően akkor is hazakullog, ha a kormány semmit sem teljesít követeléseikből.

A történet a kormány számára rosszul is végződhet, és ugyanaz lehet Radičováéknak, mint 2010 januárjában a kamionossztrájk volt Ficóék számára. Ebben az esetben viszont feltehetően még inkább csökkenne a kabinet reformok iránti elkötelezettsége.