Két kakas a szemétdombon

Olyan helyzetet, hogy minden érintett elfogadja a végső döntést, illetve mindenki elismeri annak törvényességét, csak a mesében várhatunk. Az elmúlt pár napban hirtelen annyi minden történt az ügyben, hogy fontos csokorba szedni, és legalább megpróbálni értelmezni. Első körben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy Ivan Gašparovič volt államfő megsértette Jozef Čentéš jogait azzal, hogy nem nevezte ki főügyésszé. Ezért Čentéšnek hatvanezer eurós kártérítést ítéltek meg, ami szép összeg. Ám ezzel párhuzamosan az is kiderült a döntésből, hogy Čižnár megválasztása rendben volt, így ő a főügyész, nincs apelláta. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy ezt a helyzetet mindenki elfogadja, kész, vége a történetnek. Végre megkezdődhet az igazi munka, mert munka az volna bőven. Ehhez képest a hétvégén Čentéš azzal jött elő, hogy korábban szóbeli egyezséget kötöttek Čižnárral, mely szerint ha az Alkotmánybíróság az ő javára dönt, akkor Čižnár lemond. Cserébe addig, amíg nem oldódik meg az ügy, Čentéš Čižnárt támogatja. Ezzel szemben Čižnár azt állítja, hogy Čentéš morálisan már korábban lemondott a javára, és nem volt semmilyen háttéralku, ezért ő jogilag és morálisan is teljesen tiszta, sőt korában pont Čentéš noszogatta, hogy induljon a főügyészválasztáson. Ehhez jött még a volt államfő, Ivan Gašparovič, akinek az Alkotmánybíróság olyan billogot nyomott a homlokára, amilyet még senkinek. Államfőként egy magánszemély (Čentéš) alkotmányos jogait sértette meg azzal, hogy nem nevezte ki. Ám Gašparovič nem csinált ebből nagy gondot, azt mondta, az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott, ezért ő nem fogadja el. Pont. Kár, hogy a hatvanezer eurót nem Gašparovič fizeti ki a saját zsebéből, hanem az elnöki hivatal. Ha legalább egy részét neki kellene leperkálnia, talán egy cseppet sajnálná a történteket. Dobroslav Trnkának és Štefan Harabinnak köszönhetően a lakosságnak nagyon rossz a véleménye az ügyészség és a bíróságok munkájáról. Amikor ez a két ember végre eltűnt a politikai süllyesztőben, azt gondoltuk, végre jó irányba indulnak el a dolgok. Ehhez képest az derül ki, hogy az utánuk érkezők is valamilyen úton-módon az ő rendszerükben gondolkodnak, ahol sokkal fontosabb a személyes érvényesülés, mint az igazságszolgáltatás megítélése, a rendszer megtisztulása. Azt látjuk, hogy a két megválasztott főügyész, Čentéš és Čižnár is a saját verzióját bizonygatja, miközben nyilvánvaló, hogy sosem fog kiderülni, pontosan miben egyeztek meg. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy kiderült, sajnos mindketten kicsinyesek és önzők, mert mindkettejük számára fontosabb a saját előmenetelük, mint az igazságszolgáltatási rendszer megítélése. Egy ideális országban valószínűleg azon versenyezne ez a két úriember, hogy ki mondjon le a másik javára. Ám az ideális országtól nagyon messze vagyunk.