Két csapat sikereinek a margójára

Nyilván sokféle elemzés lát napvilágot e két jelentős siker kapcsán. Jómagam mindkét együttes szurkolójaként ebbe nem óhajtok belekontárkodni. Ezért csupán két, aligha pótolható sikerkovács nevét említem meg: Világi Oszkárét és Borbély Balázsét. Az előbbi személyiség mindkét klubnál megteremtette az eredményes szereplés anyagi és szakmai feltételeit. Jómagam – sokunkhoz hasonlóan – jól emlékszem, milyen lepusztult állapotba jutott korábban a régebbi nagy sikerek színhelye: a DAC-stadion, s a rendszerváltás után mekkora anyagi válságba süllyedt az egyesület. A mai korszerű körülmények, a helyi fociakadémia korosztályos csapatainak eredményei a tulajdonos és a szakmai stábok munkáját dicsérik. 

Győrött is inkább romhalmazra, mintsem stadionra emlékeztetett az ottani létesítmény, amelynek tulajdonosi joga tudtommal máig nem tisztázódott. Ráadásul már csak a legvérmesebb szurkolók bíztak abban, hogy az ETO visszakerülhet a magyarországi élvonalba. Világi Oszkár újdonsült tulajdonosként, társaival közösen elindította a csapatot a siker felé vezető rögös úton. Már-már úgy tűnt, hogy a feljutás idén is elúszik, amikor a tulajdonos Borbély Balázst nevezte ki a győriek vezetőedzőjévé. 

Nagy feladat várt rá, hiszen az ETO csak úgy előzhette meg a Vasast, s úgy csikarhatta ki a feljutást jelentő második helyet, ha a hajrában mind az öt bajnoki mérkőzését megnyeri. Sikerült, ami bármilyen bajnokságban kiemelkedő eredmény, s amit elsősorban azzal alapozott meg, hogy erősítette az önbizalmat és a küzdőszellemet a játékosaiban. 

A sikernek sok a gazdája – tartja a szólásmondás, ami valóban helytálló, mert sok szakember és más közreműködő érdemli meg, hogy megemeljük a kalapunkat teljesítményük előtt. Nyilván nem vagyok egyedül, aki ezt az elismerést Világi Oszkárnál, a DAC és az ETO edzőinél, stábjainál kezdem. És a két klub szurkolóival folytatom. Rövidesen mindkét fronton újabb kihívásokkal szembesülnek az illetékesek, ám legalább néhány órára élvezzük ki a sikerek örömét!