Keringő a „kötelező” borravaló körül

Ha arról kellene értekezni, hogy ki mindenkinek van tapasztalata kedvtelen, olykor kifejezetten ellenséges, tahó felszolgálókkal, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek lenne jó néhány története, amikor szinte kinézték az étteremből, vagy még a vacsorától is elvették a vendégek kedvét. Amikor viszont jön a végelszámolás, és hozzák a számlát, akkor elvárják a borravalót. Tetszik, nem tetszik, ez van, ez a szokás – gondolják. És részben igazuk is van, hiszen olyannyira beépült a rendszerbe az ilyen extra juttatás a turizmusban, vendéglátásban, hogy sok esetben csak alapbért kapnak az alkalmazottak, mert a munkáltató is azzal számol: a borravalóval kiegészülve már elfogadható lesz a fizetés. Másrészt viszont jó lenne, ha a borravalónak megmaradna a funkciója, azaz hogy azt akkor adja a vendég, ha rendkívül elégedett volt a pincérrel (vagy más idegenforgalmi szakemberrel), szolgáltatással. Ez lenne a helyes, ez lenne az elfogadható – legalábbis a régiónkban. 

Mert ahány ország, annyi szokás. Vannak helyek – pl. az egyiptomi, tunéziai stb. all inclusive szállodák –, ahol a felszolgálók elvárják az extra pénzt, a baksis mindent megold. Ha adunk némi pénzt, nem kell várni, mindent azonnal megadnak (amit ugye már korábban kifizettünk az utazás árával), még extrát is – szinte körbeudvarolják a vendéget. Ha nincs baksis? Átnéznek rajta – a forróságban jóleső csapolt sörére is hosszú időn át várhat, olyannyira, hogy legközelebb inkább ő is ad némi borravalót – elfogadja, hogy ez itt így működik. 

Amerikában is jellemző az extra juttatás, sőt ott még skálázzák is – ha elégedetlen vagy, akkor 15%, ha nagyon elégedett, akkor 35% is lehet… De vannak országok, ahol kifejezetten sértő borravalót adni – néhány ázsiai ország ilyen, pl. Szingapúr, Japán. 

Szóval láttam már ezt-azt, mindenféle rendszert, és szintén amondó vagyok: a borravaló egy értékelés kell hogy legyen – a vendég dönthet: ad, vagy nem (ezért sem szeretem, ha valahol már a számlán szerepel – mostanság nem ritka, hogy ez már nem is 10, hanem 15 százalék). Hogy azok, akik mindent megtesznek a vendégért, kedvesek, figyelmesek, legyenek megfizetve, hogy továbbra is ilyen életvidáman dolgozzanak. Hogy továbbra is igaz legyen a mondás: mosolyogj a világra, és a világ visszamosolyog rád. Akár borravaló formájában is. 

A minap azonban egy új, most terjedő rendszer eléggé felbosszantott. Vettem egy kiflit (kiadták a pult mögül), majd a pénztárnál mondták, mennyibe kerül. Mondom: kártyával fizetek – és elém tolták a táblagépet, hogy előtte jelezzem, hány százaléknyi borravalót adok. 0, 5, 10, 15, 20 százalék szerepelt a kijelzőn, ezzel is nyomást gyakorolva a vásárlóra (ne légy már olyan zsugori, rossz arc, legalább egy 10 százaléknyit adj extrába – gondolják). Na itt kell megálljt parancsolni! Ami sok, az sok! Nulla lett. Maradhat?