Katasztrófa háború idején

Sajnos nem csak az élettelen testek szomorúak és vigasztalhatatlanok. A földrengés ismét megmutatta, hogy az ember mennyire jelentéktelen és kicsi a természet erejéhez képest. Az egész katasztrófa keserűségét pedig az adja, hogy olyan területeket is érint, ahol háborús konfliktus zajlik.

Szíriában ugyanis a frontvonal mindkét oldalán, a kormány által ellenőrzött területeken, valamint a lázadók által kézben tartott városokban és falvakban egyaránt rengett a föld. És igen, jól gondoljuk, hogy a pusztítás mindenhol egyforma volt, itt most nem érvényes semmilyen propaganda vagy kivételezés. Itt most igazságos elosztás volt a legkegyetlenebb formában! Mintha a természet azt akarná üzenni nekünk: még pusztítani sem tudtok rendesen, pedig a történelem során céltudatosan csiszoltátok a tudásotokat ebben a sportban.

Ezt jól példázza Aleppó (Halab), a régió egyik legrégebbi városa. A települést először az i. e. harmadik században említik. Azóta számos hullámvölgyet élt meg, több birodalom gazdasági és politikai központjává fejlődött, számos kulturális és gazdasági virágzásnak volt tanúja, többször bemutatta az emberi kreativitást.

Természetesen voltak sötét, válságos korszakai is. A 15. század elején a várost elfoglalta a középázsiai hódító, Tamerlán. Katonái lemészárolták a lakosság nagy részét, és húszezer koponyából tornyot építettek. A 18. század végén a lakosság felét éhínség sújtotta a gazdasági hanyatlás és a közeli beduin törzsek támadásai miatt. Alig egy évtizeddel később pedig a Szuezi- csatorna befejezése újabb súlyos csapást jelentett – a főbb kereskedelmi útvonalakat egyik napról a másikra elterelték Aleppóból.

A város azonban mindezt túlélte, alkalmazkodott, és az élet ment tovább. Sőt, minden egyes korszaknak megmaradtak a nyomai számos történelmi emlékmű formájában. Egyébként a teljes történelmi központ felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

De az ember nem lenne ember, ha így hagyná, ha nem folytatná a pusztítást. Néhány évvel ezelőtt a város heves harcok célpontja volt, amelyek során a legtöbb épület, köztük a történelmi épületek is romokban hevertek. Aztán néhány nappal ezelőtt a földrengés befejezte ezt a pusztító munkát.

Másrészt, bármilyen paradoxnak is hangzik, a földrengés miatt romokba dőlt házak látványa nem is olyan reménytelen. Aleppó közel ötezer éve létezik, többször került padlóra, és mindig feltámadt. Rengeteg emberi haraggal és gyűlölettel volt képes megbirkózni, akkor most miért ne birkózna meg az érzelmektől mentes földrengéssel is?! Ami ráadásul emlékeztetett minket a kicsinységünkre.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese