Kárpótlást kérő kitelepítettek

A Csehországi, Morvaországi és Sziléziai Németek Gyülekezete, amely egyike a két legfontosabb német érdekképviseleti szervezetnek Csehországban, a nyár folyamán fordult a cseh parlamenthez beadványával. Az ügy egyelőre a képviselőház petíciós bizottságában van, s a testület csak azután ad hivatalos választ a beadványra, miután a németek képviselőivel is találkozott – nyilatkozta Cyril Svoboda, a bizottság elnöke. Svoboda szerint a bizottság lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a német kisebbségnek nincs semmiféle jogi alapja a kárpótlásra. A cseh jogi és a politikai érvelés azon alapszik, hogy a szudétanémetek 1945 után elkobzott vagyona tulajdonképpen egyfajta kárpótlást jelentett azokért a károkért, amelyeket a náci rendszer okozott a cseheknek, s amelyeket máskülönben Németországnak kellett volna megfizetnie. A képviselő leszögezte, hogy a bizottság még foglalkozni fog a németek beadványával, s csak azután fogalmazza meg végleges álláspontját. A II. világháború után a szudétanémeteket és a magyarokat Eduard Beneš cseh-szlovák államfő dekrétumai alapján kollektív bűnösöknek nyilvánították, megfosztották állampolgárságuktól és minden vagyonukat elkobozták. Mintegy 3-3,5 millió németet Németországba és Ausztriába telepítettek ki a cseh hatóságok, míg a magyarok esetében ezt szerencsére nem sikerült véghezvinni. Az akkori Csehszlovákiában ennek következtében 120-130 ezerre csökkent a németek száma, míg a legfrissebb statisztikák alapján már csak mintegy 50-60 ezer német él Csehországban. A kárpótlási követelés ezeknek a németeknek a nevében lett megfogalmazva, tehát akiket, illetve akik elődeit Prága a háború után antifasisztának nyilvánított. A szudétanémet kérdés miatt évtizedeken keresztül hűvös volt a cseh-német viszony, s a háborús kárpótlás kérdése sem lett elrendezve. A beneši dekrétumokat Prága ugyan „már kihunytnak”, de továbbra is a cseh jogrend részének tekinti, s nem hajlandó őket semmisnek nyilvánítani. A cseh sajtóban és történelmi publikációkban azonban erősödnek a dekrétumokat és a németek kitelepítését bíráló hangok. A magyarok II. világháború utáni megpróbáltatásait azonban csak ritkán tárgyalja a cseh sajtó. Szinte általános a vélemény, hogy a „magyar kérdés” Csehszlovákia kettéválása után minden tekintetben kizárólag Szlovákia ügye. A Csehországban maradt szudétanémetek bármiféle kárpótlását a legerélyesebben a baloldal ellenzi. A cseh kommunista párt szerint a német kisebbség beadványa nyílt provokáció, s ezzel nem a cseh parlamenthez, hanem a német Bundestaghoz kellene fordulniuk. Vojtech Filip kommunista képviselő elmondta: a német kisebbség beadványával csak akkor szabad komolyan foglalkozni Prágában, ha Csehország megnyitja a háborús kártérítések kérdését, s Berlintől követelni fogja a kártérítés összegét, ami szerinte 640 millió márka a háború utáni árfolyamon.