KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ

A politikai szervezetektől eltérően az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények vezetői nem támogatják egyöntetűen azt az – önálló magyar egyetem létrehozását célzó – törvénytervezetet, amelyet ősszel kíván a parlament elé terjeszteni a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB).

Nem lelt egyöntetű támogatásra az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények vezetőinek körében az önálló magyar egyetem létrehozását célzó törvénytervezet, melynek kidolgozásáról a hétvégén egyeztetett a politikai szervezetekkel a BKB.

A lapunk által megkeresett intézményvezetők egy része elutasítóan, illetve tartózkodóan viszonyult a jogszabályhoz, amelyet ősszel kíván benyújtani a parlamentbe a BKB. „Az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt képviselői ígéretet tettek, hogy segítenek összegyűjteni a szükséges százezer aláírást” – mondta az ÚMSZ-nek Kovács Lehel. A BKB alelnökének tájékoztatása szerint a tervezet mindössze néhány soros lesz, s a szlovákiai modellre építik. „Azért a szlovák modell, mert ott valósult meg elsőként, hogy az egyetemeken magyar tanszékeket működtettek. Szlovákia alkotmánya pedig nem sokban különbözik országunk alkotmányától” – magyarázta Kovács.

Kérdésünkre, kikérték-e a szakma – az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények vezetői – véleményét, illetve bevonják-e őket a tervezet kidolgozásába, a BKB alelnöke nemmel válaszolt. „Az egyetem megalapítása politikai döntésen, parlament által megszavazott törvényen múlik. Ha a jogszabály megszületik, be kell vonni a szakmát is a felsőoktatási intézmény létrehozásába” – magyarázta Kovács.

„Nem lehet a házat a tetővel kezdeni. Előbb el kell jutnunk oda, hogy a továbblépés egyetlen útja az önálló magyar egyetem létrehozása legyen” – kommentálta a BKB szándékait Gáspárik Attila.

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem nemrégiben kinevezett rektora szerint a magyar középiskolai oktatás színvonalán kellene emelni. „Évek óta iszonyatosan gyenge a középiskolából kikerülő diákok felkészültsége” – magyarázta. Gáspárik kifogásolja azt is, hogy egyelőre ismeretlen a munkaerőpiac abszorpciós képessége, amelyhez a felsőoktatást igazítani kellene. „Nem biztos, hogy szükség van önálló magyar egyetemre ahhoz, hogy értelmiségieket képezzünk Magyarországnak, Svájcnak, Dániának” – vélekedett a rektor, aki „hazárdjátéknak, az egyetem ügye lejáratásának” nevezte Kovács Lehelék kezdeményezését. Gáspárik hangsúlyozta: az általa vezetett egyetem chartája a magyar tagozat teljes autonómiáját biztosítja.

Nesze neked, empátia!

A kísérletek nem járhattak volna sikerrel, ha a nemzetközi politika nem lett volna érdekelt a Monarchia szétverésében. Hallgatom Tőkés Lászlót a Hír TV mű?sorában. Június negyedike van. Trianon évfordulója. Jó alkalom, hogy mi magyarok is szembenézzünk azzal, amit Trianon számunkra jelent. Az MR1 Kossuth rádió esti műsorában ekkor már negyedik napja hallható Bob Dent Magyarország kívülről, belülről című könyvének hangos változata. A könyvből Fodor Tamás és a szerző olvas fel. A magyar nyelvet kitűnően beszélő amerikai a Trianon-problémát és az azzal kapcsolatos magyar traumákat elemzi, ahogyan a cím is jelzi, egyszerre külső és belső nézőpontból. Kifogásolja, hogy a magyar reflexiókból az egykori magyarországi nemzetiségek nézőpontja következetesen kimarad.

Erdélyről a megemlékezők jobbára mint magyar területről beszélnek, a nyilvánosság nemigen veszi tekintetbe, hogy Erdély lakosságának kétharmada az 1910-es magyar népszámlálási adatok szerint sem magyar nemzetiségű. A magyar történelmi emlékezetből kihulltak a magyar hatalom kisebbségellenes intézkedéseinek, a magyar felsőbb?rendűség arroganciájának emlékei. A tévészerkesztő és a beszélgetőpartnerek azonban nem hallgatja a Kossuth rádiót. Trianon számukra továbbra is és kizárólagosan a magyar sérelmeket, az ország erőszakos megcsonkításának traumáját jelenti. Azzal egyikük sem vet számot, hogy ha a háború után a határokat valóban demokratikus alapelvek, azaz az önrendelkezési elv alapján húzzák meg, Szlovákia, Erdély, Kárpátalja, a Délvidék területeinek nagyobbik része elválik Magyarországtól. Azért válik el, mert mi, magyarok képtelenek voltunk arra, hogy a nemzetiségek számára megteremtsük az együttélés számukra is elfogadható feltételeit.

A románok, a szlovákok, a szerbek a 48-as forradalom előestéjén és még évtizedeken át a Monarchia, ezen belül Magyarország határain belül gondolják el helyzetük rendezését. Csakhogy nem találnak egyetlen magyar politikust sem, aki hajlamos volna szóba elegyedni velük. A kiegyezést követő magyar hatalom a kérdést karhatalmi eszközökkel próbálja kezelni.

A nemzetiségi összecsapásoknak halálos áldozatai, bebörtönzöttei is vannak, a nemzetiségek nacionalistáinak nem esik nehezükre, hogy meggyőzzék a világot a magyarok kisebbségellenességéről és intoleranciájáról. A kísérletek így sem járhattak volna sikerrel, ha a nemzetközi politika nem lett volna érdekelt a Monarchia szétverésében. Ám a Monarchia szétverése nem jelentette volna feltétlenül Magyarország szétverését is. Ha a magyar politikában az idős Kossuth Duna-menti Konföderációra vonatkozó nézetei lettek volna uralkodók, nem biztos, hogy a nyugati diplomaták úgy döntöttek volna, ahogyan döntöttek, s ha a magyarországi nemzetiségek megkapják azokat a jogokat, amelyeket követeltek.

Egyáltalán nem bizonyos, hogy érveik azzal a súllyal eshetnek latba, ahogyan estek.

Csakhogy a magyar nyilvánosság az összeomlás pillanatáig hallani sem akart semmiféle konföderációról, s a kisebbségektől ugyanúgy megtagadta a közösségi jogokat, mint ahogyan tőlünk az utódállamok politikai elitjei ma megtagadják.

Mindebből két következtetés adódhat: egyrészt az, hogy a románok, a szlovákok, a szerbek nem rosszabbak minálunk. Az ő helyükben sajnos mi sem voltunk emberségesebbek. Tehát nem ingerültséggel, sokkal inkább empátiával kell közelednünk hozzájuk. Az ő intoleranciájukat ugyanúgy rejtett félelmek és lelkiismeret-furdalások magyarázhatják, mint egykor a mieinket.

Csakhogy most ők is ugyanolyan irracionálisan viselkednek, mint egykor mi magunk. Például a Sepsiszentgyörgy fölött elterülő katonai gyakorlótéren a Trianon-évfordulón, március 15-én, sőt még a helyhatósági választásokat megelőző estéken is rendszeres lövészeti gyakorlatokat tartanak.

A fegyverropogás és a robbanások zaja a háziállatokat is súlyosan megviseli. Mi emberek úgy teszünk, mintha nem venénk észre. Ettől azonban a tény marad. Egy európai uniós ország, NATO-tag hadserege hadgyakorlatokkal próbálja befolyásolni önnön állampolgárainak politikai nézeteit!

Nesze neked, Európa!

Dačić nem lehet kormányfő

Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetője megerősítette, hogy „van lehe?tőség” arra, hogy az Európai Szerbiáért koalíció, valamint a Szerbiai Szocialista Párt és a vele tartó két másik párt koalíciós kormányt alakítson, de nem reális az az elvárás, hogy Ivica Dačić, a szocialisták elnöke legyen a kormányfő.

A B92-nek nyilatkozó Čanak kijelentette, hogy ő Dačićnak és a szocialistáknak nem hisz, de meg kell lennie e 126 mandátumnak a 250 tagú parlamentben a kormánytöbbséghez. Mégis úgy véli, hogy a szocialistákkal való koalíció megalázó számukra.