Karikázhatunk, de minek?

A szociban is elmentünk szavazni. Kötelező volt, hát szavaztunk. Azokra, akiket a párt erre kijelölt. Ma nem kötelező elmenni, ha mégis elmegyünk (valószínű, hogy egyre kevesebben) ismét szavazhatunk azokra, akiket a párt erre kijelölt. Vagyis mi a különbség? Itt nem a választó dönti el, hogy melyik jelölt jut a parlamentbe s melyik nem, semmi beleszólásunk nincs abba, hogy ki legyen a képviselőnk. Hogy a saját portánk előtt söpörjünk: az Új Szóban olvastam, hogy a Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsa június végén meghatározza, hogy ki legyen az első tizenöt a jelöltlistán, a regionális szervek döntenek a másik tizenöt jelöltről és aztán következnek a többiek. Ebből az következik, hogy a választópolgár, ha fejre áll, akkor is az első tizenöt (harminc) jelölt kerül a parlamentbe, akiket „odafent” kiválasztottak erre. Olyan ugyanis még nem fordult elő, hogy „bekarikázás” folytán például a 27. helyről bárki is kiütötte volna mondjuk az ötödiket.

És így megy ez minden pártban. Tehetünk-e ezek után szemrehányást a választópolgárnak, hogy lám itt van, ezeket juttattad be a parlamentbe.

Rajtunk csak akkor múlna egy-egy képviselő megválasztása, ha a jelöltek nevét ábécé sorrendben írnák a szavazólapra és csak az győzne, aki a legtöbb „karikát” begyűjti. De hát nem így van, és nagyon valószínű, hogy nem is lesz.

Peredy Vilmos

Komárom