Kaotikus, ikonikus

Hogy az elején nem klappol minden, abban nincs semmi meglepő. Nemcsak Rióban finiseltek az utolsó pillanatban, az első napokban még egy rakat dolog nincs kipróbálva, letesztelve. Jó esetben néhány nap után minden elkezd működni úgy, ahogy kell. A brazilok viszont tudták mindezt fokozni – itt az olimpia közepén is annyi volt a gikszer, mint az elején.

A bosszantó problémákat azonban főleg csak a háttéremberek érzékelték, a sportolók ritkábban.

És ami a pályákon történt – hát az tényleg ikonikus volt.

Hosszú Katinka úszik egy világcsúcsot, nyer három aranyat és egy ezüstöt.

Kozák Danuta ahány számban elindul, nyer.

Usain Bolt megcsinálja a tripla triplát.

Két futónő egymást támogatva fejezi be a versenyt.

Három úszó hajszálra ugyanolyan idővel csap be a célba.

Szász Emese beviszi az utolsó tust.

Szilágyi Áron is beviszi az utolsó tust.

Imre Géza nem viszi be az utolsó tust…

Brazília első aranyát egy favellából érkezett dzsúdós nyeri.

A házigazda tizenegyespárbajban legyőzi Németországot.

A világelső Djokovics búcsúzik az első körben.

Jana Kudrjavceva kezéből kicsúszik a buzogány.

Katrine Lunde két hetest véd három perc alatt zsinórban.

Matej Tóth két kilométerrel a cél előtt az élre áll.

A menekültcsapat tagjait több száz újságíró faggatja.

Phelps a könnyeivel küszködik a dobogón.

A szlovákiai kajaknégyes tagjai örömükben beborulnak a vízbe.

A riói olimpia nem volt tökéletes. Nem ez volt „minden idők leg…” olimpiája. De olimpia volt – megismételhetetlen, felejthetetlen és felemelő.