Káosz a kozmoszban

Nagy a jövés-menés az univerzumban, legalábbis a Föld körül, bár mostanság inkább csak afféle avatatlan űrturisták kívánkoznak a súlytalanság vágyától és a rakéták erejével hajtva orbitális pályára lépni. Hiába, már az űr sem a régi, csekélyke húszmillió dollárért bárkit az égbe repít az Orosz Űrhajózási Hivatal. Persze nem árt, ha az illetőnek nincs tériszonya. Míg egyesek az égboltban is hovatovább csak üzletet látnak, a megtisztelő űrklubtagságot a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat követően a világban harmadikként kivívó Kína továbbra is nemzeti presztízsként kezeli az űr meghódítását, az űrprogramot maga a győzedelmes kommunista párt felügyeli. A jelek szerint a kínaiak ugyancsak nekibátorodtak. Miután két éve Jang Li-vej, a kínai légierő akkor 38 éves alezredese, a világ első tajkonautája, értsd: Kína Gagarinja a Szent Csónak fedélzetén alig egy nap leforgása alatt sikerrel kerülte meg tizennégyszer a planétát, szerdán újabb űrszekeret lőttek ki, utasterében immár két űrhajóssal, akik a tervek szerint öt napon át tartózkodnak majd a kietlen égi sivatagban. A kínai kommunista párt két bátor high-tech hőse most még a figyelem középpontjában áll, de a későbbiekben majd bizonyára úgy járnak, mint az azóta nemzeti kinccsé avanzsált neves elődjük, akit visszatérése óta gondosan rejteget a kínai pártvezetés. Peking bálványa csak ritkán jelenhet meg a nyilvánosság előtt. Távolmaradása a közszerepléstől űrutazása egyéni jellegének mérséklését szolgálja. Az egyéni érdekeket háttérbe szorító rendszer egész egyszerűen nem hagyhatja, hogy egy ember túlzott figyelmet kapjon, mivel a sikere mögött egy egész gárda és a rendszer állt.

Kína Hosszú Menetelése az űrben, a dél-ázsiai ország űrsikerei kétségtelenül örömteljes ténynek bizonyulnak akkor, amikor a rizsföldek lakói közül – a legutóbbi, örvendetes hírek szerint – egyre többen használnak egy bizonyos nyugati civilizációs vívmányt, nevezetesen a vécépapírt.