Kamuhírek

Pár kiragadott téma, amely a közelmúltban vagy épp napjainkban is vonzza a különböző politikai és gazdasági szereplők konteogyárosait. Az információs hadviselés korában az ilyen problémák mentén karriert, országot, világhatalmat lehet építeni, gondoljunk csak az amerikai elnökválasztás orosz meghackelésére, vagy az új elnök és stábja orosz kapcsolatainak utóéletére. És ne legyenek illúzióink, ahogy egyre több pénz jut az ilyenfajta propaganda megfékezésére, úgy válik majd az egyre szofisztikáltabbá. Két módszer rajzolódik, amely a titkosszolgálatok és más fedett eljárások mellett hatékonynak bizonyulhat. Az egyik a mediális tér tisztán tartása, a másik a nevelés.

Az előbbire Magyarországon már csak legyinteni lehet, a kormányzat és a hozzá kapcsolódó médiamágnások kezében van a piac jelentős része. Ami Szlovákiában történt Jaroslav Rezník rádiós és tévés elnökké választásával, az sajnos nem vezet jó irányba. Rezníket már talán nem kell bemutatni, látható korábbi tevékenységéből az a hatalmat kiszolgáló attitűd, megspékelve némi – mondjuk így – ruszofíliával, amely a mediális tér szennyezéséhez vezet. Amit nem ment az sem, hogyha esetleg hidakat épít is a magyar kisebbség felé a magyar tévéadás és a Pátria kiglancolásával – ahogy Bugár Béla felvetette Rezník megválasztása után. Talán Ficónak nem sikerül azt elérni a médiapiacon, mint Orbánnak…

Ami pedig a nevelést illeti: minden bizonnyal a lassan mozduló oktatási rendszernek kellene ráállnia arra a pályára, amely a demokrácia alapjainak tanításán túl a diákoknak segítene abban, hogy kritikusan szemléljék a sajtót és más információforrásokat. Hogy különbséget tudjanak tenni propaganda és hír, manipuláció és szubjektív vélemény között. Nem beszélve a különböző bújtatott reklámokról, „márkázott tartalmakról” stb. Az egyelőre csak angol nyelven elérhető Checkology portál éppen ebben nyújt segítséget. Az információk közötti alapvető különbségtevéstől kezdve sajtótörténeti eseményeken át egészen fontos médiumok szerkesztőinek tanácsaiig. Sőt még annak az algoritmusnak a működéséről is találhatók információk, melyek a hírfolyamokban személyre szabják a híreket. Vajon mikor épül be mindez a hazai oktatási rendszerbe?

Hogy a leírtak mennyire aktuálisak, mi sem mutatja jobban, mint az idei komáromi Jókai Napok diákelőadásainak leit-motívuma: sok esetben találkozhattunk olyan disztópiákkal, melyekben az információ manipulálása volt az abszolút hatalom záloga. A jövő értelmiségét jelentő szlovákiai magyar fiatalok gondolkodnak így. Igény tehát volna a felelős politizálásra és a megfelelő oktatási rendszerre.