Kaliňák brüsszeli égése

Robert Kaliňák azt hitte, miközben ő két óra alatt Pozsonyból Brüsszelbe repül, a hírek még csak középkori tempóban terjednek, s több hétbe beletelik, míg a szaftos sztorik a kontinens egyik részéből a másikba érnek. Hát nem. Az Európai Parlamentben azzal kellett szembesülnie, hogy míg ő a spindoktorai által megírt sablonos beszédet olvassa fel az uniós képviselőknek, azokat sokkal jobban érdeklik a szlovák belügyminiszter hazai viselt dolgai. Nem azért, mert a szlovákiai belpolitikai mocsárba szeretnének alámerülni, hanem mert a Bašternák-ügy a miniszter szavahihetőségét kezdte ki. Nem mintha a korábbi ciklusok sikertelen politikai projektjei, túlárazott megrendelései és a rendőrség ügyei (Malina Hedvig, rendőrattak a DAC-stadionban.., hadd ne soroljuk fel újra!) után még szavahihető lenne, ám ez a kérdés értelemszerűen eddig nem igazán érdekelte a nagyérdemű uniós közönséget. Ezúttal viszont a szlovák belügyminiszter az unió soros belügyi porondmestereként lépett eléjük, vagyis az egész európai közösség képviselőjeként, pro forma arcaként, ez pedig alapvetően változtat az érdeklődés mélységén és milyenségén.

„Kaliňák úr, kérem vállalja a felelősséget és bizonyítsa be, hogy képes jó példát mutatni, hogy a korrupció elleni harc nem pusztán szép szavakat jelentenek” – ez nem a Bonaparte előtti tüntetésen, hanem az Európai Parlamentben hangzott el. Nem holmi Matovič szájából, egy francia EP-képviselő vágta a miniszter arcába. Amikor Ficóék azt hitték, az uniós elnökség apropóján megszabadulhatnak a kínos botránytól, kissé elszámították magukat. Nemhogy könnyebb, most még nehezebb eltussolni valamit. Az érdeklődő és műértő közönség ugyanis sokkal nagyobb. Érthető módon az EP-képviselőknek sem mindegy, mennyire hiteles politikus a közös uniós zászlóvivő. Ha egy sokmilliós csalással gyanúsított egyénnel bizniszel a miniszter, akkor nehezen hihető, hogy uniós szinten képes fellépni az áfacsalások ellen. Egyáltalán, látja-e a probléma súlyát. S ha látja is, senki sem fogja elhinni neki a korrupció elleni harcban való elkötelezettséget.

Ne legyünk naivak, az EP-s beszólogatáson felüli, komolyabb nyomásgyakorlás brüsszeli szintről nem érkezik – nem a csatlakozási tárgyalások időszakában vagyunk, amikor még bármit számon kérhettek. Jobb is így: sok jóra nem vezet, ha külső, nagyhatalmi nyomásra menesztenek minisztereket, még áldozati bárányt kreálnak magukból. Viszont az unió soros elnökeként Szlovákiának érzékeny presztízscsökkenést jelentenek ezek a momentumok. Ja, hogy ez Ficót és koalíciós partnereit nem érdekeli különösebben? Lehet. Viszont ezek után nem lehet az ellenzék vagy a média szemére vetni, hogy Szlovákiát gyengíti a miniszter viselt dolgainak emlegetésével. Ugyanis, mint a brüsszeli ábra is mutatja, az uniós elnökségi csapat igyekezetét pont Kaliňák miniszteri székben maradása gyengíti.