Káin jele az „ellenségen”

A koalíció és az ellenzék gyűlései, összejövetelei legyenek számunkra elrettentő példa arra, hogy a bennünk élő fenevadat nem érdemes táplálni, mert előbb-utóbb fel fog nőni. A két fiatal meggyilkolása és a miniszterelnök elleni merénylet olyan út, amelyet nem szabad tovább követnünk. Halál és vér által van szegélyezve.

Ne harcoljunk önmagunk ellen! Ne démonizáljuk a másikat! Törekedjünk arra, hogy megértsük egymást! Cseh diákjaimmal, a Károly Egyetem leendő újságíróival ellátogatunk Szlovákiába, hogy megmutassam nekik országunk gazdagságát, az itteni embereket. Elmegyünk a Tepláreňbe és a kormányhivatalba is. Megnézzük a Szent Márton-dómot, amely több európai nemzet történetéhez kapcsolódik, köztük a mi dicső múltunkhoz is. Találkozunk František Mikloškóval és a miniszterelnökkel meg az államfővel. Elmegyünk a várba, majd az UFO-ba, aztán a fordított piramishoz. Eszünk juhtúrós galuskát. Csatlakozik hozzánk József nevű barátom is, egy volt gyilkos és alkoholista, egy megtért bűnös, aki évek óta idősotthonban dolgozik. Színes kép a kis Szlovákiáról.

„Mit kérdezhetek Robert Ficótól?” – kérdezte az egyik diák, aki interjút szeretne készíteni vele. „Amit csak akar. Egy okos politikus a maga hasznára tudja fordítani a kérdését” – válaszoltam. Örülök, hogy a miniszterelnök és az államfő fogad minket. Kedves tőlük, hogy egy röpke pillanatra tanítómesterként szolgálnak a jövő újságíróinak, akik „gyakorolhatnak” rajtuk.

Remélhetőleg egyszer rádöbbenünk, hogy nem kell félnünk egymástól, és tudatosítjuk: az újságíró és a politikus nem arra van ítélve, hogy egymás ellen harcoljanak, hanem arra, hogy megértsék egymást. Vladimir Mečiar óta ádáz harc folyik e két tábor között, az egymással szemben álló felek életre-halálra küzdenek, Káin jelét firkálják az „ellenség” fejére – így válhat bárki élő célponttá a köztünk lévő bolondok számára.

Fontos utat kell bejárnunk, miközben fontos határokat kell átlépnünk. Ki kell lépnünk a saját gettónkból, be kell mennünk a szemközti gettóba – erre a terápiára van most szükségünk. Csak így tanulhatunk meg újra emberként élni egymás mellett. Két, halállal és vérrel szegélyezett part között van hely az élet számára. Ezt akarom megmutatni a diákoknak – és azoknak, akiket meglátogatunk.

Szlovákia nem rossz ország, csak egy kicsit túlhajszolt. Szlovákia egy gyönyörű ország, tele gyönyörű emberekkel. Ezt gyakrabban kellene mondanunk magunknak.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa