Jupiterek

Van, mikor az igazság köntösébe burkolózik, és nagyobb börtönbüntetésre ítél egy füvest, mint egy gyilkost – hiszen a törvényeknek reagálniuk kellene a kor szavára, és ha nem változnak, általában megcsontosodott, dacos, arrogáns szűklátókörűségből nem változnak. De van még egy formája, az egyszerű ember számára a legérthetőbb, már ősidők óta velünk van, és a rómaiak is kimondták: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. És lehet, hogy a régi istenek templomait már rég a föld alá temette az idő homokja, de a Jupiterek máig köztünk élnek. És ott vannak az aktuális szlovák kormánykoalícióban is. Persze a Jupiterek nagyon jól tudják, hogy ők Jupiterek, és élvezik is a dolgot. A rend kedvéért azért jajonganak egy kicsit, ha szembesítik őket ezzel-azzal, mert hát mégsem vallhatják be, hogy a kivételezett státusz mennyire fekszik nekik, és mennyire nem érdekli őket más megoldhatatlannak tűnő problémája.

Fedezzük csak fel a sormintát! Itt van például Igor Matovič kormányfő, aki szállóigévé tette tavasszal a Ne rontsuk el! szlogent, ám csipetnyi lelkifurdalása sem volt azután, hogy szájmaszk nélkül parádézott egy esküvőn, és ezt szóvá tették neki. Szidta kicsit a felelőtlen népet, amely nem tudja követni az egyértelmű utasításokat, nem sokkal később pedig már arról kezdett el beszélni, mennyire király volt, mikor az első hullám elején maszkban ültek be egy vitaműsor stúdiójába, és példát mutattak az embereknek, hogy kell ezt csinálni. Igaza volt. Tényleg király dolog volt. Jupiter megveregette a saját vállát, balra el, függöny.

De legalább ekkora kaliber Boris Kollár házelnök is, sőt: ő a tankönyvi példa. A szívével gondolkodó „nem politikus”, aki őszinte és szókimondó, nem tagadja, hogy a maffiával fényképezkedett, és bármikor ágyba visz bárkit, mert megteheti. Ez tette őt az átlátható mesehőssé, az emberi politikussá, a népies hanggá, aki nem szégyelli a kilengéseit, sőt, büszke rájuk. Eközben a „hagyományos család” szentségéről papol, ocsmánynak és perverznek nevezi embertársaink százezreinek kapcsolatát, érzelmeit, szerelmét. Aztán mikor kiderül, hogy neki is vannak a hagyományostól eltérő vágyai, mint minden más embernek, megvonja a vállát, és félreérthetetlenül kijelenti, hogy ő ezt megteheti, mert nem csinált semmi rosszat. És igaza van. Nem csinált semmi rosszat. Ahogy az a rengeteg LMBT-ember sem, akiket a lehető legalpáribb, legundorítóbb módon támadott, kétségbe vonva emberi mivoltukat is. S mikor ezt a fejére olvassák, panaszkodni megy, és azt állítja, le akarják járatni. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Kollárt szinte biztosan le akarják járatni valakik. Hiszen házelnök, befolyásos ember, ráadásul Jupiter – ez pedig más Jupitereknek, akik kicsit kevésbé láthatóak, de pont olyan arrogánsak, mint ő, egyáltalán nem tetszik. És igen, egy talpig becsületes embert is le lehet járatni, láttunk erre számtalan példát. Ám Kollár Jupiter-szindrómája olyan erős, hogy a kirakatba pakolja saját vállalhatatlanságát – így pedig ellenfeleinek sincs túl nehéz dolga.