Jön az összeborulás?

A Hídnak arra kellett volna megtalálni a választ, mi okozta a mintegy 30 ezer szavazó elvándorlását, miért nem sikerült az MKP mint parlamenten kívüli párt szavazóit átcsábítani, s ugyanígy miért nem sikerült elhozni azon szlovák jobboldali szavazók legalább egy részét, akik a többi jobboldali pártban csalódtak. Bár Bugárék sem lehetnek büszkék az eredményére, nekik még talán egy cseppet megbocsátható a késlekedés, van még némi idejük.

A Magyar Koalíció Pártjánál, melynek második nekifutásra sem sikerült a lécet átugorni, erre az elemzésre, nyilvános magyarázatra még jobban vártunk. Jó lenne tudni, hogyan látják Berényiék, ha ekkora magyarországi hátszéllel sem képesek bejutni a szlovák parlamentbe, vajon mit kellene változtatni a politikájukon, sőt, ha pontosak akarunk lenni, inkább azt mondanánk, vajon mit volna érdemes meghagyni. Hiszen bárhogy csűrik-csavarják is, a szlovákiai magyarok többségének nem szimpatikus az MKP politikája.

Érdekes módon nem a fentebb feltett kérdésekre nem kaptunk választ, holott ezzel tiszta vizet önthettek volna a pohárba, ehelyett valami teljesen más kezdődött el a múlt héten. Vörös Péter lemondása, és facebookos kinyilatkoztatása mintha nem is a Híd volt elnökségi tagjának magánvéleményét tükrözte volna, hanem szinte minden szlovákiai magyar politikus vágyát. Egyik pillanatról másikra már mindenki elképzelhetőnek tartja az együttműködést a másik párttal, holott két hónappal korábban, a választások idején még kőkeményen egymás ellen kampányoltak. Értem én, hogy a szlovákiai magyarság érdekképviseletének szempontjából valóban fontos az a 110 ezer szavazat, amivel az MKP már második alkalommal maradt a kapun kívül, ám nem érzem úgy, hogy vissza kellene térnünk a 2009 előtti időszakba.

Ha a Híd elkezdene közeledni az MKP-hoz, csak azt bizonyítaná, hogy Bugárék korábban valóban személyes sértődöttségből hagyták ott az MKP-t és hozták létre a Hidat, nem ideológiai alapon. Az MKP 2009-es önmagához képest nem sokat változott, bármennyire próbálja is ezt a párt vezetősége eladni. Ugyanígy az MKP-nak is elég nehéz elmagyarázni saját szavazóinak, hogy az eddig leárulózott Bugárékkal, akik „újra szlovákokat juttattak be a parlamentbe magyar szavazatokkal” miért is kellene leülni tárgyalni. Az MKP szerencsére a legjobb úton halad az együttműködés elkaszálása irányába, amikor 9 pontban feltételeket szab, így talán csak a sajtónak meg a szavazóknak szól ez az új program, s talán pont azért, hogy ne kelljen igazi válaszokat adni a sikertelen vagy legalábbis nem túl sikeres eredményre. A szlovákiai magyarság valóban megérdemelne egy tíz százalék körüli képviseletet a parlamentben, ám ennél még fontosabb, hogy végre a magyarok is értékrend alapján szavazhassanak, s nem csak azért, mert ez az egy a „mi pártunk”.