Jól kezdődik

Éppen elindultak a fecskék Afrikába, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy lemondott Branislav Gröhling. A Rettenthetetlen rókagombához címzett erdő széli büfé teraszán ültek, és nézték, ahogy a napsugarak pókhálós fénybe öltöztetik a hegygerincet, meg mindent, ami a környéken megtalálható (villanypóznák, buszmegálló, farönk). A rádióból Soulwave dala szólt, a Sajnálom, de nem sajnálom. Nem is tudom, volt-e már ilyen az oktatásügy történetében – nézett az órájára Bandika –, hogy az oktatásügyi miniszter a tanév első napján benyújtja a lemondását. Én sem emlékszem hasonlóra – csomagolta ki a szalámis szendvicsét Ervin. Talán valamikor réges-régen, a huszadik században történhetett ilyesmi, akkor volt ennyi furcsaság. Szénszünetek, menetgyakorlatok, meg a munkára nevelés. Hogy a tamagocsikat ne is említsük. Mindenesetre szerintem szép gesztus – tette hozzá teli szájjal. Ha jól tudom, ő volt az első tetovált oktatásügyi miniszterünk is, folytatta Bandika. Kifejtette, hogy szakmai körökben úgy hallotta: akinek tetoválása van, nem való a katedrára. A minisztériumban nincs katedra, úgyhogy ilyen szempontból rendben van a dolog. Nem tudom továbbá, tetszik-e emlékezni Gröhling 2020-as óriásplakátjaira. Učme sa moderne, vagyis magyarul: tanuljunk korszerűen – ez volt a jelszava a választási kampányban. Egy hónappal később jött a Covid, kezdődött a távoktatás. Vagyis teljesült a kívánsága – bólintott határozottan Ervin, majd elmondta azt is, hogy egyébként nem emlékszik sem erre, semmilyen más választási kampányszlogenre. Ilyen szempontból feledékeny vagyok, hála Jóistennek. Arra viszont emlékszem, hol találtuk tavalyelőtt azt a rengeteg gombát, úgyhogy szerintem induljunk.

Van egy kis gond, szólalt meg Bandika. Reggel a horoszkópom azt írta, ma semmit ne vegyek fel a földről, mert megbánom. Nem hiszek a horoszkópban, de azért nem árt az óvatosság. Hát jó, telepedett vissza a rönkpadra Ervin. Egyébként is akartam még mondani valamit a modern tanévkezdés kapcsán. Nekem is volt benne részem, tudom, mi az. Annak idején meg kellett tanulnom, hogyan kell a számítógépből egy fájlt flopilemezre másolni, méghozzá Windows 95 operációs rendszerben. Emlékszem, éppen németóra után volt az informatika, és még rezonált bennem a német tankönyvben szereplő képregénykutya, dackel Waldi esete, akivel szörnyű dolog történt: ellopták a kutyaólból a rádióját. Hilfe! Reuber! – kiabálta Waldi, mígnem odasietett hozzá a gazdája, Tania és barátja Ziggy. Elvitték Waldit egy születésnapi ünnepségre, amelyen Tania bakelitlemezt kapott ajándékba. Was ist deine lieblingsgruppe? – tették fel egymásnak a szereplők a kérdést, nekünk pedig ezt kellett megtanulnunk. Kicsöngettek, alig szusszantam öt percet a szünetben, máris jött a flopi meg a Windows 95. Mintha tegnap lett volna, kedves barátom. Bandika bólintott. Jobb ma egy tamagocsi, mint holnap egy babakocsi – jelentette ki határozottan, majd elindult északkeleti irányba.

A szerző a Vasárnap munkatársa